F(sz)iesta

Kedvenc délutáni időtöltésem Apa mellkasán való szundikálás. Egy csecsemő számára nincs annál kellemesebb érzés, mint  szunnyadozó apukáját pár milliméterről tágra nyitott szemekkel studírozni. Anyát már úgy ismerem, mint a tenyeremet, de Apa még rejteget számomra néhány titkot. Amint megfejtem az okát annak, hogy Apa arcán miért vannak szúrós, fekete tüskék azonnal jelentkezem...

Tegnapi sziesztánk kicsit rövidre sikeredett. Apának ismét el kellett menni. Bánatos kiskutya-tekintettel   próbáltam arra bírni, hogy maradjon inkább itthon. Kevés sikerrel...Anya magyarázta meg nekem később, hogy Apa Oszi bácsival, aki szintén Apa, mint Apa, mert Nóra baba apukája, sportolni mennek, hogy fittek legyenek mire megnövünk.

Alig ment el Apa, váratlan vendég érkezett: a rút kiskacsa jött el hozzánk és az orrom előtt egy rumbatökkel hadonászva próbált felvidítani. Mivel eléggé hamis hangokat ütött meg, arra kértem Anyát "hangszereljen" fel engem is, ha már nincs szieszta, legyen hát fiesta.

Alkalomhoz illően öltözve, örökösen mosolygó hálótársam is beszállt a buliba. Énekeltünk, táncoltunk, nevetgéltünk...Anya közben kevés köménnyel és ánizzsal megbolondított, ízletes tejkoktélokat készített. Csurgott a a nyálunk rendesen...

Arra kérlek, halkan olvassátok ezt a bejegyzést. Fáradt vagyok. Anya azt mondja másnaposak vagyunk...Aztán ott van Apa, aki egy kukkot se tud az egészről.