Nem igazán szeretek egy helyben ücsörögni. Pocaklakó koromban sem voltam egy bezárkózott típus. Mivel Anyáék, mint valami vándorcigányok, állandóan úton voltak én is velük tartottam, legfeljebb cipeltem magammal pocaklakásomat is. Ami a sétafikálást illeti semmi sem változott. Annyi, hogy most Apa cipeli Pierre-t fel-alá, míg Anyával puccba vágjuk magunkat. Dur dur d'être papa! Nagyon messzire még nem merészkedtünk el, de már körbejártuk a lakónegyedet. Persze én végigaludtam az egész jövés-menést, úgyhogy az ismerkedés az utcával és a környékkel egyelőre elmaradt. De ami késik nem múlik. Ezt Anya pelenkázás közben már sokszor tapasztalta...
Indulás előtt Anyával
Mögyök a högyön...
Daddy cool!
Bébi cool!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése