 |
| Madarat tolláról... |
Jóval erősebb vagyok, mint az első látásra tűnik, így ma már lényegében jobb hírekkel jelentkezek, mint a tegnap. Valahogy nagy nehezen, adagolóval, kiskanállal, kézzel-lábbal, Anyáéknak sikerült beadni a gyógyszereket és a vitaminokat, melyek szinte azonnali hatása tagadhatatlan. A vírus által az orromban kinyitott csap elzárult, vele együtt könnycsatornáim, kidugultak légutaim és visszajött jókedvem. Irány a játszótér, ahol Zsoltikával közösen letettük a Szentgyörgy-Budapest autópálya alapjait...
 |
| Eszköztár |
 |
| Ebben a pontban fogunk neki ásni |
 |
| Piros? Nem, fekete kezek... |
 |
| Nagyobb lapátra lesz szükségünk... |
4 megjegyzés:
Örülök, hogy ilyen hamar visszatértél a játszóra!:)))) Hass, alkoss, gyarapíts!!! És kalákában, ha lehet, mert minden könnyebb közösen!
Bazsi
Kíváncsi lennék anyáék véleményére is, a köszönéssel kapcsolatban! Nem baj, ha eltér az én véleményemtől! Sőt! Én lehet, hogy maradi vagyok!:))
Adrimama
A munkaruha tisztán, kivasalva várja az újabb bevetést :) Amúgy meg köszönjük :)))) Ez kellemes meglepi volt reggelre :)))
Köszi a tippet Bazsi! :)
Szia Adrimama! Továbbítottam kérésedet Apának...:))
@ Zsolti és anyukája: :)))))
Megjegyzés küldése