2011. június 2., csütörtök

Beteget jelentek

Betegség? Az mi?
A mai bejegyzésnek a tegnapi Gyermeknapi ünnepségekről kellett volna szólni, azonban egy váratlanabbnál kellemetlenebb esemény áthúzta terveimet. Anyával egy rutinellenőrzésen voltunk a doktornéninél, aki mindent rendben talált, így boldogan hagytuk el a rendelőt és újságoltuk a jó hírt telefonon Apának. Sajnos csak késő éjszaka derült rá fény, hogy akkor már bennem lappangott a láthatatlan ellenség. Mivel a dokinéni nem csak bennünket, hanem másokat is 11 órára hívott be, a szűkös váróteremben a többi gyerekkel és szüleikkel való hosszadalmas várakozás meghozta az "eredményét". 

Éjszakára hirtelen elszűkültek légutaim, eleredt az orrom, köhécseltem, tüsszögtem, és attól kezdve úszott az alvás. Anya reggelig őrködött mellettem, ott állt az ágyamnál rendíthetetlenül és vigyázott, hogy több "támadás" ne érjen, és, hogy légutaim mindig tiszták legyenek. Azért nem maradtunk a betegség fogságában. Elmentünk mi is az ünnepségekre, de addigra én már úgy döntöttem, hogy elnapolom a gyereknapot...jövőre.sad

2 megjegyzés:

Adrienn írta...

Jaj, ezt ismerem!! Neked is anya szívja az orrod, csepegtetett bele, meg ilyenek??? Kicsit rossz, de már rájöttem, hogy sokat segít! Nekem sem volt még több bajom, de elég kellemetlen!! Együtt érzek veled (mama súgja a hátam mögül, hogy ő meg anyáékkal!)
Jobbulást!
Bazsi

Huni baba írta...

Köszönöm Bazsi,
vigyázz magadra nagyon. Szüleink gondoskodása hiábavaló az ilyen alattomos vírusokkal szemben. Aztán jöhet a csepegtetés, a szívás, amit gondolom Te is ugyanúgy szeretsz, mint én...

De már szerencsére sokkal jobban vagyok. Ma séta közben egész jól kipihentem az éjszakai nemalvást, és az orrom se folyik már annyira...