2011. június 3., péntek

Jómadarak

Madarat tolláról...
Jóval erősebb vagyok, mint az első látásra tűnik, így ma már lényegében jobb hírekkel jelentkezek, mint a tegnap. Valahogy nagy nehezen, adagolóval, kiskanállal, kézzel-lábbal, Anyáéknak sikerült beadni a gyógyszereket és a vitaminokat, melyek szinte azonnali hatása tagadhatatlan. A vírus által az orromban kinyitott csap elzárult, vele együtt könnycsatornáim, kidugultak légutaim és visszajött jókedvem. Irány a játszótér, ahol Zsoltikával közösen letettük a Szentgyörgy-Budapest autópálya alapjait...applause
 
Eszköztár
Ebben a pontban fogunk neki ásni
Piros? Nem, fekete kezek...
Nagyobb lapátra lesz szükségünk...

4 megjegyzés:

Adrienn írta...

Örülök, hogy ilyen hamar visszatértél a játszóra!:)))) Hass, alkoss, gyarapíts!!! És kalákában, ha lehet, mert minden könnyebb közösen!
Bazsi

Kíváncsi lennék anyáék véleményére is, a köszönéssel kapcsolatban! Nem baj, ha eltér az én véleményemtől! Sőt! Én lehet, hogy maradi vagyok!:))
Adrimama

Zsolti és anyukája írta...

A munkaruha tisztán, kivasalva várja az újabb bevetést :) Amúgy meg köszönjük :)))) Ez kellemes meglepi volt reggelre :)))

Vikike és Hunika írta...

Köszi a tippet Bazsi! :)

Szia Adrimama! Továbbítottam kérésedet Apának...:))

Vikike és Hunika írta...

@ Zsolti és anyukája: :)))))