Szerte a világon tombol a profilkép őrület. Szüleimnek is van; velem ékeskednek rajta. Nekem is van, Nektek is. Közösségi oldalakon, levelező ládákban, blogokon és fórumokon, mindenütt. Ott fent, jobb-, vagy baloldalon. Párhuzamos, online életünk adatlapnak nevezett személyi igazolványának fotója. Akárcsak a biztos, amikor az utcán leigazol, vagy a vámőr a reptéren, a személyes oldalak látogatói is ezt tekintik meg először.
Ezért rendkívül fontos, hogy milyen pózban, kivel vagy éppen milyen tevékenységet folytatva ábrázoljuk magunkat, mert míg a való életben egy üdvözlés, megszólítás, kézfogás vagy tekintet kelti az első benyomást, ez esetben a profilkép tölti be ezt a funkciót.
Ezért rendkívül fontos, hogy milyen pózban, kivel vagy éppen milyen tevékenységet folytatva ábrázoljuk magunkat, mert míg a való életben egy üdvözlés, megszólítás, kézfogás vagy tekintet kelti az első benyomást, ez esetben a profilkép tölti be ezt a funkciót.
Na jó, elég az okoskodásból, és íme egy pár fotó. Nem profilképek. Vagy mégis. Olyanok melyek profilból készültek rólam.
 |
| "A kép pedig akkor lesz jó, ha azon az alanyról minden kiderül. Már persze azok számára, akik úgy tudnak olvasni egy képen ahogyan az életben egy arcon." Kaiser Ottó. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése