Férfipáros

 Szia Macipajtás! Játszunk egy férfipárost Apa ellen?

 Muhaha! Ez az őszhajú pasas az apukád? Esélye sincs...

Előny itt, szerva itt.

Nagy csapás

A klinikán ismerkedtünk össze. Szorosan egymáshoz bújva, együtt utaztunk haza. Hosszú napokat és éjszakákat töltöttünk együtt. Amikor Apáék pihentek Ő volt az éber őrangyalom. Akkor is velem volt, amikor Anya etetett. Nem neheztelt rám, ha alkalomadtán összemaszatoltam. Akarattal tettem, hiszen tudom, Ő is szerette a friss tejecskét. Neki is nőni kellett volna.

Játszótársam volt. Téphettem füleit, húzhattam farkát. Nem haragudott rám. Szótlanul tűrte csintalanságaimat. Csak ritkán, babafürdéskor váltunk el egymástól. Akár együtt is fürödhettünk volna, de Anya Őt másik kádban fürösztötte. Együtt aludtunk és ébredtünk. A sétákra is elkísért. Vigasztalt ha sírtam. Velem együtt nevetett, szomorkodott. Szorosan hozzám símúlt, ha fáztam. Ő lett az első igazi Barátom.

Tegnap súlyos csapás ért. Anya közölte velem, hogy több időt nem tölthetünk együtt. Elnőttünk egymástól. Amíg én 4500 grammal 56 centire nőttem, addig Ő ugyanolyan pici maradt, mint amikor találkoztunk. Talán az én hibám, hogy nem osztottam meg testvériesen a tejecskét...

Nem felejtlek el. Gondolj rám Te is. És ígérd meg, hogy ugyanilyen hűségesen vigyázol majd más babákra is.

Szélrózsa

Legnagyobb ellenségem a szél. Majd amikor ha teniszezni fogok a háló lesz az...De maradjunk a szélnél. Minap a szemerkélő eső és az erős szél miatt kénytelenek voltunk lemondani délutáni sétánkról. A szobafogság gondolatától Anyáékat a kétségbeesés környékezte, ám én ellenkezést nem tűrő torokhangon kijelentettem: nem vagyok hajlandó szállingózni, mint békanyál a levegőben, hogy aztán este, mikor mindannyian aludhatnánk Apának gyomorgörcsei legyenek, nekem pedig hosszú órákon át, járnom-kelnem kelljen vele a lakásban, mint zsidóban a fájdalom, míg végre belealszik rigolyáiba. No way!

Hamar rá kellett jöjjek arra, hogy a szülők képesek minden trükköt bevetni annak érdekében, hogy kimehessenek a játszótérre. Anya jött a zseniális ötlettel, hogy próbáljuk ki Pierre szélrózsáit az erkélyen. Mit tudnak a szélről az égnek álló szomorúfüzek? 

- Nézd Apa! - kurjantott Anya. A szélrózsák mozdulatlanok!

Formásodó szemöldökeim és erősen kopaszodó homlokom ráncolgatásával ellenkeztem volna Anyával, de nem vagyok én Don Quijote. Hátat fordítottam az erkély vasrácsainak és egy jót aludtam. Harcoljon  Anya a szélmalmokkal.

F(sz)iesta

Kedvenc délutáni időtöltésem Apa mellkasán való szundikálás. Egy csecsemő számára nincs annál kellemesebb érzés, mint  szunnyadozó apukáját pár milliméterről tágra nyitott szemekkel studírozni. Anyát már úgy ismerem, mint a tenyeremet, de Apa még rejteget számomra néhány titkot. Amint megfejtem az okát annak, hogy Apa arcán miért vannak szúrós, fekete tüskék azonnal jelentkezem...

Tegnapi sziesztánk kicsit rövidre sikeredett. Apának ismét el kellett menni. Bánatos kiskutya-tekintettel   próbáltam arra bírni, hogy maradjon inkább itthon. Kevés sikerrel...Anya magyarázta meg nekem később, hogy Apa Oszi bácsival, aki szintén Apa, mint Apa, mert Nóra baba apukája, sportolni mennek, hogy fittek legyenek mire megnövünk.

Alig ment el Apa, váratlan vendég érkezett: a rút kiskacsa jött el hozzánk és az orrom előtt egy rumbatökkel hadonászva próbált felvidítani. Mivel eléggé hamis hangokat ütött meg, arra kértem Anyát "hangszereljen" fel engem is, ha már nincs szieszta, legyen hát fiesta.

Alkalomhoz illően öltözve, örökösen mosolygó hálótársam is beszállt a buliba. Énekeltünk, táncoltunk, nevetgéltünk...Anya közben kevés köménnyel és ánizzsal megbolondított, ízletes tejkoktélokat készített. Csurgott a a nyálunk rendesen...

Arra kérlek, halkan olvassátok ezt a bejegyzést. Fáradt vagyok. Anya azt mondja másnaposak vagyunk...Aztán ott van Apa, aki egy kukkot se tud az egészről.

Férfi a háznál

Már egy jó ideje lejárt Apa "szülési" szabadsága, így délelőttönként a családi létszám kettőre csökken. Anyával megosztjuk a házi feladatokat, és míg Apa dolgozik, addig mi itthon álljuk a frontot. Mindenesetre nem irigylem magam. Anya még elboldogul valahogy velem, rám viszont embertelenül nagy feladat hárul. Gondoskodnom kell arról, hogy Anya egy percig se unatkozzon, aztán be kell töltenem Apa szerepét. Távollétében ugyanis én vagyok a férfi a háznál...

Babafürdés

Bár őszi baba vagyok, mégsem esőcseppeken, hanem a nap tündöklő sugarain érkeztem Anyáék életébe. Még a kórházban mesélte Apa, hogy mennyire boldog, amiért egy csodálatos, meleg, szinte forró, napáztatta szeptemberi délutánon találkoztunk. Szeretem a napsütést. Imádom, ahogy lágy sugarai csiklandozzák arcomat. Egyik kedvenc időtöltésem a napfürdő. A fürdőzésről azonban mindig magzatkori kedvenc tevékenységem, egyszemélyes pocaklakásom medencéjében való pancsikolás jut eszembe.

Annak ellenére, hogy most már nem ücsörgök napestig a vízben, Anya és Apa minden este elővarázsolják ezt a kis kék csodát, ami a régi medencémet hivatott helyettesíteni. Még akkor se marad el  az esti lubickolás, ha későre érkezek "Hunyadról". Szüleim türelmesen álmosan várnak rám, és miután felébredek Anya levetkőztet, Apa pedig gondosan előkészíti a jó meleg kamillás fürdővizet, aztán  kezdődhet a show, ami a következőképpen zajlik: Apa egyik kezével gondosan tartja a fejemet, a másikkal finoman öblöget. Anya is ezt teszi. Összesen három kéz sürög-forog körülöttem. Én pedig, igazi karmester módjára diktálom az eszeveszett tempót. Hogy miért? Én sem tudom. Arra viszont már az első két fürdés alkalmával rájöttem, hogy Anyáék valamiféle gyorsasági rekordot akarnak megdönteni, annyira sietnek. Én ráérek...

A kellemes lubickolás után két dolog következik, amit tiszta szívből utálok nem szeretek: a szájöblítés és a fázás. Apának nagy erőfeszítések árán sikerül az, amit Anya pocaklakó koromban lazán megcsinált: megfelelő hőfokra melegíteni a fürdővizet, de a szobám hőmérséklete némi kívánnivalót hagy maga után. Az a rossz hírem van saját magam részére, hogy ezt sajnos meg kell szoknom, mert itt legközelebb akkor lesz 37 °C, ha mindenestől beköltözünk Anya pocijába.

Boldog Szülinapot!

Kedves Apa, 

Anya és Én kívánunk Neked Boldog Szülinapot!

Te vagy a világ legjobb apukája, köszönöm amit értem teszel !

Kényelem

Azt mondják, ha a legjobb és legkényelmesebb helyet akarod a házadban, küldd arrébb a kutyát. Ez nem egészen így van kérem...

Napfürdő

Hamarosan...

...eltörik...

...a mécses.

Kitartás

Beszámoltam volna hamarabb a múlt hétvégi Erzsébet parki sétáról és a Nagyiékkal való találkozásról, de először is én szokás szerint átaludtam a nagy kiruccanást, és információ szűkében szükségem volt arra, hogy a családi szóbeszédekből értesüljek a történtekről, másodszor pedig a napokban temérdek munkám volt, amit röviden, hogy ne legyek túlságosan unalmas, úgy foglalnék össze, hogy kipróbáltam a csecsemőkori kommunikáció, a sírás minden formáját: szepegve, hangosan, nyugtalanul, nyűgösen, élesen, görcsösen és erősen. Mindeniket kellőképpen kitartóan ahhoz, hogy Anyáék aggódjanak.

Persze komolyabb bajom nem volt, de ezt Anyáék nincs honnan tudják, úgyhogy miután kimerítettük a pelenkázás-etetés-fürdetés hármas rituáléját és a mérlegen is feszíthettem magam pár másodpercig, kezdődhetett a számomra mindennél fontosabb babusgatás, simogatás, éneklés és táncikálás. Mikor úgy éreztem, hogy elegendő Anyapuszit és Apapiszét kaptam mély álomba zuhantam, hogy aztán pár óra múlva frissen és üdén folytathassuk, ott ahol abbahagytuk... 

Na de elkalandoztam és a sétáról nem esett egy szó se. A lényeg az, hogy amitől én a legjobban tartottam nem következett be. Mivel Apa egész délelőtt arról dalolt, hogy "elvesztettem zsebkendőmet, megver anyám érte..." kíváncsian vártam a fejleményeket, de végül nem volt bunyó. Nagyiék nagyon aranyosak. Izgatottan rohantak, hogy láthassanak és még sok-sok fincsi kaját is hoztak Anyáéknak. 

Kockahas

A tornaórán elvégzett hasizomgyakorlatok rendkívül eredményesnek bizonyultak. Személyes edzőim Szüleim szigorú felügyelete alatt már hason is tudok feküdni. Ilyenről még nem is álmodoztam mikor kicsi voltam...