Anya nagyon szigorú szabályokat fektetett le ami a sétákat illeti. Ha az időjárás (értsd szél) és az egyre rövidülő napok engedik, napi kétszer gurulunk Pierre-el. A kocsit nem szabad rázni, nagy sebességgel tolni és szigorúan tilos elengedni a fogantyút. A két utolsó "parancsolat" megszegéséért büntetés jár. Apa azért próbálkozott, de mindig az Anya által felállított korlátokba ütközött. Aztán megígérte nekem, hogy legközelebb, amikor ketten sétálunk jól kirúgunk a hámból...
A tegnap Apa beváltotta ígéretét. Körbeszáguldottuk a várost. Ahol a járdaviszonyok engedték Apa előretolt és szaladt utánam, az emelkedőkön pedig én gurultam vissza Apához...
A szaladgálás után, mivel Apa szerint a sportban nem létezik a "túl korán" fogalma, elhurcolt a teniszpályára, elmagyarázta, hogy a salakborítás csak az egyik a sok felület közül, melyen játszani fogok, és megmutatta, hogyan zajlik az edzés. Annyira beleélte magát, hogy mindjárt össze akart hozni egy párost. Szerencsére Csaba bácsi elutasította azzal, hogy "a gyereknek nincs felszerelése"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése