Who's the Boss?

Sportnapok

Nyuszi ül a fűben...

Annyi minden történik mostanság. Ember legyen a talpán, aki négykézláb lépést tud tartani az eseményekkel. A múlt hétvégén került megrendezésre a Sportnapok rendezvénysorozat, ami immár ötödik alkalommal szólította sportolásra és egy egészségesebb életmód választására a város apraját-nagyját. Természetesen mi is ott voltunk. Már csak azért is mert itt vagyunk. Mármint Sepsiszentgyörgyön. Szinte nem volt olyan pontja, szöglete, utcája vagy sétánya a városnak, ahol nem zajlott sportesemény: futóverseny, focimaraton, autós ügyességi verseny, Pilates-torna, aerobik, biciklitúra, repülőgép-modellezés...Még kimondani is izomláz.

Apa, te is tégy kalapot!

Vasárnap reggel a Babakocsis kismamák felvonulásán vettünk részt. Azaz vettünk volna, ha hármunk közül valaki nem aludt volna el. De ne mutogassunk ujjal... A késés ellenére elmentünk az Erzsébet parki kiindulópontig, és édes hármasban végigvonultunk a stadionig tartó útvonalon, ahol csatlakoztunk a Tipe Tupa és Fontis Egyesületek által szervezett mozgalom résztvevőihez. Körülöttünk ezerrel pörgött a világ. A szülők egy része az ebédet készítette, másik része a gyerekekkel foglalkozott, ismerkedtek, barátkoztak és tapasztalatokat cseréltek...

A család napja

Hintaaa!!!

Balul sült el szombaton a délutáni sétánk. Egész pontosan, a szokásos jobbos kanyar helyett lépcsőházunk előtt balra vettük az irányt. Alig pár száz méter után Anyáék már le is parkolták verdámat a Református Parókia udvarán, ahol az egyház keretén belül működő baba-mama klub a család napját ünnepelte. Ismerős arcok és remek hangulat fogadott a meseországnak is beillő udvaron, ahol a gyümölcsfák alatt és virágoskertek között valóságos játéktenger hevert előttünk. Arról nem is beszélve, hogy a közel 15 kisbaba közül egyedül én voltam fiú. Nesze neked virágoskert! - gondoltam magamban. Most melyiket válasszam?  

Gyertek ti is a sátorba!

Míg a szülők egy része a régi istálló falát mesefigurákkal díszítették, addig a csipet-csapat másik fele mesét olvasott és mondókázott a fa alatt. Közben kiugrott a gombóc a fazékból, s utána életem első interjúját adtam a Duna Televíziónak. A mikroport nagyon fincsi volt...Kipróbáltuk a játékokat, bujkáltunk a zöld levelek között, labdáztunk és ugráltunk. Sajnos, ahogy az lenni szokott mifelénk, az idő megmutatta kevésbé szebb arcát is, és kénytelenek voltunk hazamenni. De sebaj! Anyáék megsúgták, hogy ezentúl minden héten egyszer "balra fordulunk". Köszönjük a meghívást a babócáknak!

Kacsalábon forgó tojáshinta (Kamuflázs 1)

Hölgyeim és Uram, az alvóhinta!

Kamuflázs 2

Aludjatok jól!

Psszt!

Hintázok.

Vasárnapi desszert...

Ezen a modoron javítanom kéne...

...helyett, Babócák és sok sok meglepi. Egy igazi úriember nem dicsekszik nőügyeivel, de nézzétek el nekem most ezt az egy kihágást. Bár nem vagyok Nostradamus, és a majákról is csak a szomszédkislány jut eszembe, engedjétek meg, hogy egy kis jóslásba bocsátkozzak. Úgy gondolom, hogy majd, ha megnövök, nem lesznek problémáim a lányokkal, ha csak nem fog problémát jelenteni az, hogy a szebbnél szebb virág közül melyiket válasszam...

Őszinte szeretet

Emma baba vigyáz rám, míg Anya fényképez

Nagy út előtt állunk

Szombat esti láz

Ice-ruca Rebecca, de ékes a dereka, Galambocska.

Ha ékes is, illeti, barna legény szereti, Galambocska.

Jómadarak

Madarat tolláról...

Jóval erősebb vagyok, mint az első látásra tűnik, így ma már lényegében jobb hírekkel jelentkezek, mint a tegnap. Valahogy nagy nehezen, adagolóval, kiskanállal, kézzel-lábbal, Anyáéknak sikerült beadni a gyógyszereket és a vitaminokat, melyek szinte azonnali hatása tagadhatatlan. A vírus által az orromban kinyitott csap elzárult, vele együtt könnycsatornáim, kidugultak légutaim és visszajött jókedvem. Irány a játszótér, ahol Zsoltikával közösen letettük a Szentgyörgy-Budapest autópálya alapjait...

 

Eszköztár

Ebben a pontban fogunk neki ásni

Piros? Nem, fekete kezek...

Nagyobb lapátra lesz szükségünk...

Beteget jelentek

Betegség? Az mi?

A mai bejegyzésnek a tegnapi Gyermeknapi ünnepségekről kellett volna szólni, azonban egy váratlanabbnál kellemetlenebb esemény áthúzta terveimet. Anyával egy rutinellenőrzésen voltunk a doktornéninél, aki mindent rendben talált, így boldogan hagytuk el a rendelőt és újságoltuk a jó hírt telefonon Apának. Sajnos csak késő éjszaka derült rá fény, hogy akkor már bennem lappangott a láthatatlan ellenség. Mivel a dokinéni nem csak bennünket, hanem másokat is 11 órára hívott be, a szűkös váróteremben a többi gyerekkel és szüleikkel való hosszadalmas várakozás meghozta az "eredményét". 

Éjszakára hirtelen elszűkültek légutaim, eleredt az orrom, köhécseltem, tüsszögtem, és attól kezdve úszott az alvás. Anya reggelig őrködött mellettem, ott állt az ágyamnál rendíthetetlenül és vigyázott, hogy több "támadás" ne érjen, és, hogy légutaim mindig tiszták legyenek. Azért nem maradtunk a betegség fogságában. Elmentünk mi is az ünnepségekre, de addigra én már úgy döntöttem, hogy elnapolom a gyereknapot...jövőre.

Virágok közt

Egyik helyről a másikra...ültetnek

Még az orrom is nevet

Mézédes

Bújj bújj zöld ág...

Virágok közt veled lenni...

Na így, Anya. Gyere szépen utánam. Menni fog ez neked...

Babazsúr

Nóra baba 1 éves

Nóra baba régi jó ismerősöm. A nagy találkozást még pocaklakó korunkban sikerült megejteni. Míg Szüleink különféle eseményekre jártak, vacsoracsatáztak, utána meg a kora reggeli órákig römiztek, addig mi jókat dumáltunk. Édesanyáink hasán keresztül. Pocakcsetteltünk. Mindent megbeszéltünk, azt is, hogy Nóra baba hamarabb veszi nyakába a világot mint én, de megígértem, hogy amint elérkezik a megfelelő idő követem Őt. A hosszú barátság alapköveit idejében leraktuk.  

Nóra baba hintáztat...

Gyakran hallom felnőttektől, hogy röpül az idő. Én még csak madárkákat, hintát és közalkalmazottakat láttam repülni, de lassan belátom, az időnek is vannak szárnyai. Még élénken él emlékezetünkben a Szüleinkkel való első találkozás, de már annyi minden történt velünk, annyi változáson mentünk estünk át, ismerkedtünk a világgal, egymással. Tanultunk és észrevétlenül egyénekké váltunk. Viszont tekintetünkben és arcunkon ott van még az ártatlanság, a keresés, hangunkban a lágyság, érintéseinkben a gyöngédség. Soha ne múljon el! Isten Éltessen, Nóra baba!

Hello Nóra!