Elmesélek Nektek egy érdekes sztorit. Olyan közel voltam ahhoz, hogy most ne Huni babaként ismerjetek, mint Pest Budához. Apának az volt a titkon dédelgetett vágya és álma, hogy elsőszülött gyermekét, természetesen abban az esetben, ha fiú lesz, Majtényi Erik temesvári költő, író és műfordító tiszteletére Erik névre keresztelje. Anyának valahogy nem volt fülére a dolog. Attól tartott, hogy Feriből Gizi lesz; gyakran, még a pocaklakásból fülelve hallottam avval érvelni, hogy nem szeretné, ha fiacskáját Erinek, vagy Erikának "becézné" a kegyetlen gyerekszáj.
 |
A sors és a véletlen azonban az Élet-játék erős játékosai. Anyának is volt ám egy álma. Igazi. Anya álmában születendő kisfiát, azaz engem, Hunornak szólította. Egy ilyen erőteljes érvvel Apa nem vitatkozott mondván, Isteni üzenetről van szó.
Így lettem Huni baba. |
 |
A sors és a véletlen az Élet-játék erős játékosai. Csupán egy pár nappal azután, hogy világra jöttem, közelebb hozzánk, mint Pest Budához, egy másik kisfiú is játszani kezdte a bűvös játékot. Ő Erik.
|
A sors úgy hozta, hogy Erik és én megismerkedtünk az Erzsébet parkban, majd bemutattuk az anyukákat is egymásnak, akik azóta gyakran csatlakoznak hozzánk, és amíg mi játszadozunk, addig Ők tapasztalatokat cserélnek.
 |
| Ne búsulj Erik, majd egyszer úgy is felmászunk... |
 |
| Mit szólsz, legyen inkább az oszlop? |
4 megjegyzés:
Anya jól döntött! Most lehetne Erik1 és Erik2 belőletek!:))) Bár...elég lenne egyszer szólni, hogy "Erik gyere!", és két baba indulna meg!
Azért, jobb ez így!:))
De képzeld Adrimama, hogy Hunor is van még, sőt van egy Kerekes Hunor is...:)
Véletlen műve, vagy családtag???
De Hunibaba, az Hunibaba! Egyszeri, és megismételhetetlen!:)))
Nem családtag. A véletlen műve. Egyszeri, és egyedi...Szüleim is azt mondják, hogy párom a tükörben. :)))
Megjegyzés küldése