Légikatasztrófa

Hamarosan birtokba veszem a vakáció ideje alatt készült fotókat, a beszámolót azonban nélkülük is elkezdem, gondoltam ugyanis, hogy a nyári zenei fesztiválokon jól bevált nulladik nap nekem is segít picit fokozni a várakozást.

Természetesen a bejegyzés címe is szenzációhajhász, ugyanis velünk semmiféle légibaleset nem történt, leszámítva azt, amiről már korábban beszámoltam, éspedig Apa szélmalomharca a tyúkagyú légikisasszonnyal.

A donkihótezésnek egy egészen elképesztő hisztiroham lett a vége, ami csak olasz földön ért véget, és ami után Apa levonta a következtetést, hogy katasztrófa volt a repülőút, és simán kijelentette, hogy következőkor 5 év múlva, azaz 7 esztendős koromban repül még az én illusztris társaságomban. Elfelejtette, hogy csak két hétre jöttünk...

Na de ne siessünk ennyire előre, hisz ezek már az első nap történései voltak, nekünk meg van egy kis dolgunk a nulladikon. Megelégelve, hogy Szentgyörgyön már nem akadt fűszál, aminek ne számoltam volna be arról, hogy én repülővel utazok keresztszüleimhez, akik ráadásul látótávolságban élnek a tengerparttól, és miután a parkban levő tavacskát is többször "letengereztem", Anya elmesélte, hogy mitől döglik a légy, és a Discovery csatorna segítségével illusztrálta az elméletet.

-Látod, mókus - mondta, a tenger egy nagy kiterjedésű víztömeg, beláthatatlan távolságig húzódik. Ami a parkban van az egy kis tavacska, de hiszen ezt te már tudod. Gyorsan elkészülök, addig ismerkedj a tengerrel - tette hozzá, és azzal berohant a fürdőszobába.

Ekkor ért véget az ismeretterjesztő sorozat, és kezdődött a Légikatasztrófák című dokumentumfilm. Erre vágtam én ezeket pofákat...