Már egy jó ideje azon töprengek, hogy mit ajándékozzak Szüleimnek. Egyáltalán létezik valahol kerek e Földön az az ajándék, amivel tetőzni lehet azt, amit én Tőlük kaptam? Hogyan lehet megköszönni vagy viszonozni, mivel lehet meghálálni az ajándékok ajándékát, a nagybetűs Életet? Hiszen amit én kaptam az egyszerűen felbecsülhetetlen. Pénzzel megfizethetetlen.
Aztán hallottam Szüleimet arról beszélni, hogy az Ő életük legnagyobb ajándéka én vagyok. Tehát az egyszerű létezésemmel már kvittek lennénk? De hát ez így nem igazságos. Gondoskodó öleléseikért, aggódásukért és szeretetükért ennél jóval több jár. Hiszen azon túl, hogy Anya Életet adott nekem az "egyszerű létezésem" minden perce is Szüleimtől függ. Gondolkodok még hát. Nem sürget az idő. Úgy sem Karácsonyra, hanem egy egész Életre akarok ajándékozni.
Nekem pedig Anya, Apa semmit ne vegyetek. Mindenem megvan amire szükségem van, mert nekem Ti vagytok Életem legnagyobb ajándéka. De ígérjétek meg, hogy gondoltok azokra a gyerekekre, akik szomorúan töltik az Ünnepet, egyedül, éhesen és fázva, azokra akik keservesen álmodoznak mindarról, ami nekem megvan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése