"Annak ellenére, hogy csupán pár hónapos csecsemő vagyok, rájöttem arra, hogy az élet nem más, mint egy meglepetésekkel teli utazás, igazi kaland és valóságos felfedezőtúra."
Ezzel a bölcsességgel indítottam nemrég egyik beszámolómat, amit most azzal egészítenék ki, hogy az élet a fentiek mellett egy vakáció nélküli iskola, ahol az ember, csecsemő vagy felnőtt, minden nap tanul valamit.
Leírhatatlan boldogsággal számoltam be Nektek a Mikulásjárásról. Szívemet, lelkemet és sok-sok munkát beletettem azért, hogy egyben érdekes, szórakoztató és tanulságos legyen, de sajnos egy másik, régebbi bejegyzésem vitte el a pálmát. Rossz okokból...
Mint mindannyiunknak a Mikulásnak is árnyéka van. Elhozta magával a Krampuszt, aki nem virgáccsal intett jóra, hanem elvitte Pierre-t. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik első verdám és hogy hiánya nem okoz fájdalmat...De arra gondolok, hogy biztos létezik valahol egy másik kisbaba, akinek a Mikulás nem tudott annyi szép ajándékot vinni, mint nekem és állandó árnyéka úgy gondolta, ezzel teszi jóvá a Mikulás mulasztását.
Életem Legszebb Ajándékait azonban semmi és senki nem veheti el tőlem. Mert napsütés vagy árnyék, Anyára és Apára mindig számíthatok. A kisbabának aki megkapta babakocsimat azt üzenem, hogy örüljön neki felhőtlenül és használja egészséggel, szüleinek meg azt, hogy ugyanúgy vigyázzanak rá, mint ahogy azt Anyáék tették.
1 megjegyzés:
Kedves Huni Baba, szomorúan fogadtuk a hírt, viszont veled ellentétbe én nem tudnék ilyen higgadtan és nyugodtan beszélni az eseményről. Írnék itt most sok "szép" keresetlen szavat, de úgy gondolom, hogy az illető aki "valakinek boldogságot szerzett" az "ajándékával" biztosan nem olvassa a naplódat...... De fel a fejjel, ahogy az "angol" mondaná..."egészség legyen"
Megjegyzés küldése