A tegnapi társasjátékunk rendkívül jól sikerült, és bár hétfő lévén sokan nem ugrottatok a kakaska segítségére, azért született helyes válasz, és ami a legfontosabb nem unatkoztunk. Kuku! Kuku!
Ma is játszunk. Ezúttal a játékmester Anya lesz. Együtt próbáljuk jobb belátásra bírni a szemben lévő tömbház ablakairól visszaverődő fényt.
Míg Anya a fényképezőgéppel bűvészkedik, addig én, különféle alakzatú játékaimmal a napsugarak útját állom, és így érdekes árnyékok keletkeznek szobám falán. Anya van valaki a hátam mögött?
2 megjegyzés:
Játék az egész világ...csak körbe kell alaposan nézni!!:)
Jól jön egy felnőtt, aki rámutat dolgokra, de a saját felismerés, az a legizgalmasabb!!! Tapogatni, kóstolni, szemlélni....csupa csoda!!:))
Így van. A felfedezőút, amire születésünk pillanatában kerekedtünk fel sohasem ér véget. És biza sokszor történik fordítva: a kisgyermek mutat rá olyan csodás dolgokra, amiket a felnőtt már rég elfelejtett, vagy egyszerűen nem vett észre.
Megjegyzés küldése