 |
| Árnyékot vetek... |
A múlt héten ismét városunkban állomásozott a számtalan cirkuszi társulatok egyike. Anyáék, nagyon okosan, úgy döntöttek, hogy még túl pici vagyok, ahhoz, hogy türelmesen végigüljem a közel két órás előadást, ezért és azért mert Apa nem kedveli a cirkuszt, nem váltottak jegyeket. A helyszínre azonban így is elmentünk. Megnéztük a hatalmas sátrat, és műsorszámaikra türelmesen várakozó pónilovakat és régi ismerősömet, az
elefántot.
 |
| A te anyukád is használ orrszívót? |
Hát, mi tagadás tágra nyitott szemekkel, tátott szájjal és "csukott" orral szemléltem a négylábúakat. A póni lovak picik, az elefántok hatalmasak voltak. Méreteiknél csak a bűzük volt nagyobb. Sajnáltam is szegénykéket. Ezért igazán kár volt kiragadni őket természetes életterükből. Így a cirkusz csak az embernek szórakozás, az állatoknak kevésbé...
 |
| Nincs kolbászból a kerítés... |
 |
| Pici baba, pici ló |
 |
| Ezt még meg kell enni! |
 |
| Látod, nem spenót... |
2 megjegyzés:
Még egy közös vonás! Én sem szeretem a cirkuszt,végig is szorongom, hogy le ne essen valaki! Az állatokat, meg egyenesen megkönnyezem, mert el tudom képzelni, mennyi munka, jutalom és dorgálás van abban, amit produkálnak:((
Ilyen módon, többet ért közelíteni és ismerkedni az állatokkal!!! Biztos nagyobb, csendesebb és békésebb élmény volt Huni babának!:))) Adrimama
Apa azt mondja, Ő nem aggódik az akrobatákért. Persze nem szeretné, ha nyakukat-lábukat törnék, de míg ők saját felelősségre és önszántukból vesznek részt a cirkuszi mutatványokban, addig szegény állatokat senki se kérdezte...
Megjegyzés küldése