2011. április 19., kedd

Vacsoracsata

"Gyertek, gyertek gyerekek,
Kását főztem egyetek."
Szerintetek úgy festek, mint aki repes a boldogságtól? Mint akinek ízlelőbimbói örömtáncot járnak? Mint aki készen áll arra, hogy utolsó morzsáig eltakarítsa az amúgy gondosan és tengernyi szeretettel elkészített vacsorát? Hát mi tagadás, készen állok! Forgolódni, hadonászni, ellenkezni, kemény csatát vívni minden egyes falat visszaveréséért. Valami hasonló történhetett az Egri vár ostroma alatt is. Túlerőben az "ellenség", nekem azonban megvannak a megfelelő hadieszközeim sick. Ritka eset, de időnként a jól bevált stratégia, a kész csataterv váratlan fordulatot vesz. Mert hülye azért nem vagyok! Hámm!

"Hogyha nem kell, tedd el,
Majd megeszed reggel."

2 megjegyzés:

Adrienn írta...

Micsoda képeket vágsz Huni baba!!:)))) Én csak a finomfőzeléket nem szeretem, nem is értem, mi a finom benne?!
Tudod még mi jó vicc? Amikor kicsapod anya kezéből a kanalat, vagy köpködni kezdesz!! Spenóttal nagyon vicces! És biztos a siker...rohannak a tállal a konyhába:)))

Huni baba írta...

Elsőre minden bejött! Aztán megtörtént a szelektálás, természetesen a kanalas-kicsapós módszerrel. :)

Ha olyan egészséges ez a kaja, Ti miért nem étkeztek fűszerek nélkül? :)