A minap filozofáltam arról, hogy az élet nem más, mint egy meglepetésekkel teli utazás, kaland, felfedezőtúra és
blá-blá-blá...Véleményem nem változott, viszont meg kell mondjam, hogy ujjaim funkcionalitásának felfedezése közelében se fér annak, ami tegnap este történt velem. Tudom, hogy egy igazi úri
emberbaba nem dicsekszik nőügyeivel, de a lehető legdiszkrétebben mindenképp be kell számolnom életem legszebb estéjéről. Tulajdonképen nem is az este volt gyönyörű, hanem Nóra baba...
Ilyen szépséggel ritkán keresztezi útját földi halandó: bájos tekintete elvarázsolt, égszínkék szemeinek vakító csillogása levett lábaimról, gyöngéd érintése és bársonyos bőre maga volt a csoda, mézédes, csilingelő hangja meg zene füleimnek. Csak a cumimat hagyta volna békén...
Pocaklakó korunkban már volt szerencsénk egymáshoz, de az igazi találkozás semmihez nem fogható élményekkel gazdagított. Pedig az általam keltett első benyomás nem volt a legszerencsésebb. Picit megkéstem a találkáról. Messziről,
"Hunyadról" érkeztem. ...
Végül a hasam költött fel, úgyhogy elrohantam kajálni, majd Anya segédletével ünneplőbe öltöztem és attól kezdve semmi nem állt utunkban ahhoz, hogy belevessük magunkat az önfeledt szórakozásba. Mondom semmi, mert azért Apáék és Oszi bácsiék nem tágítottak mellőlünk...De nem vettük rossz néven. Hadd fiatalodjanak Ők is egy kicsit.
