A jövő itt van

Ezen a hétvégén városunkban immár hatodik alkalommal, ebből már kettőt én is pipáltam, rendezték meg a Sportnapokat. Ennek tiszteletére a város apraja-nagyja, köztük én is, sportruhába bújt.

Bár alapjában véve egy mindenevő, sportos kis család vagyunk, azért számunkra a nagybetűs sport a tenisszel kezdődik, és nagyjából ott is ér véget. Egy olyan családban, ahol a legfrissebb hajtás szobájának mennyezetét teniszpálya díszíti, ez nem is lehet másként.

És akkor még egy szót sem szóltam arról, hogy a teniszütő még Nagyéknál is régebbi "ismerősöm"...

Apa azért jóval szerencsésebb, mint a "szerencsétlen" André Agassi szerencsétlen édesapja, hiszen én egyelőre szeretem a teniszt, mondjuk ezzel kezdetben a kis André is így volt, sőt olyannyira kedvelem, hogy az edzés végén, a szó legszorosabb értelmében le kell húzzanak a pályáról. Így volt ez csütörtökön Illyefalván, ahol az itt látható fotók készültek, de így volt a szentgyörgyi teniszklub pályáján is szombaton, ahol nemcsak kitűnő játékommal, hanem hisztizésemmel is felhívtam az asszisztencia figyelmét.