A Fuck the Rain esőkáromlás idén nyáron csak egyszer hangzott el Apa szájából, az is akkor, amikor az egy esőnap per év Mediterániájában épp akkor jött és tartott három napig az esőzés, amikor ott vakációztunk.
A minap itthon is beékelődött egy sárga viharkód két hőségriadó közé, így elnapolni kényszerültünk aznapi sétáinkat. Apa most kivételesen nem dühöngött, munkanap volt, Anyának viszont felcsillant a szeme, már ami kilátszott a szemöldöke alól: legalább lesz egy kis időm magamra, de sietnem kell, mindjárt itt az ebéd- és alvásidő - mondta, és egy nagyítós tükröt tartva az arca előtt elkezdte csipkedni magát. Á! - gondoltam, innen a "csipkedd magad!" kifejezés...
Miután Anya végzett a "csipkelődéssel" bújócskát játszottunk; mikor én voltam a hunyó, titkon elcsentem a tükröt és a furcsa vallatóeszközt is, és vigyázva, hogy Anya ne lássa ténykedésem, kipróbáltam a szemöldökszedést. Még szerencse, Anya a fényképezőgép mögé rejtőzött, így csínytevésem az én titkom maradt. 
2 megjegyzés:
Nagyon szép lett a sminked Hunika, de a Te szemecskédet, csak nézni és csodálni kell....nem kell kiemelni kencékkel!:))))
Én is így gondolom, Adrimama, de a móka kedvéért meg kellett tennem, és aztán ott van a csapból is folyó, szőrnyű közhely: "A szépségért szenvedni kell!" :)
Megjegyzés küldése