Mi ez a nagy csend?

Érdekes grafikát találtunk a Facebook-on - hol máshol? -, ami útmutatóul szolgálhat a még tapasztalatlan, folyton válaszokat és megoldásokat kereső, első gyermekes szülőknek. 

Az ábra frappáns magyarázatokkal szolgál azokra az egyáltalán nem mindennapi, de oly áhított szituációkra, amikor síri csend honol a lakásban. Igen ám, de ilyenkor az egészséges kíváncsiság vezérelte, rendkívül leleményes totyogók holtbiztos, hogy nyakig benne vannak valami csínytevésben: falat firkálnak, csokit majszolnak, alszanak - naná!-, megtalálták az anyuka mobilját, a bútorzaton császkálnak-mászkálnak, vagy épp kukáznak. 

Szülinapi bokréta

Ma boldogan ébredtem. A maga 5:15 percével fiatal volt az még idő, ám nekem már nem volt kedvem tovább aludni, így arra kértem a fateromat, hogy lustizzunk egy kicsit. 

Visszabújtam hát az ágyba, magammal rántottam a félálomban bóbiskoló Apát is, és amíg Ő szabad akaratából (értsd expressz kérésemre) a hátamat súrolta, addig én tudattam vele, hogy ma ajándékot kap, mert szülinapja van.

A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik

Helyszíni tudósítás a Gulliver óvodából: ebédidő van, a dadusnéni már kihozta a levest. Remélem, a második köszönőviszonyban sincs a káposztával... Most nem könnyezek, elég sós a lucskos. Igazából csak reggel sírok, otthon és a óvodában. Egyszerűen nem akarok oviba menni! Semmi bajom az ovistársakkal, szeretem az óvónéniket is, de jobban szeretem a Szüleimet és az otthonomat. Az dobja el az első követ, aki... Ebéd közben lassan elvonulnak a viharfelhők, csitulnak a hullámok is, kellemesebb vizekre evezünk, sőt mi több, látni már a szárazföldet.

Három

Csak 10 hónapja ismerem, azóta, hogy nőiesen ugyan, de ajtóstul berontottam élete kapuján és fenekestül felforgattam azt, amit elől-hátul találtam. Türelmesen fogadott, mosolyogva, kedvesen, mint egy igazi úriember(ke).

Kis világa azóta sem olyan, mint amilyennek megismerte, sokkal-sokkal derűsebb, mókásabb, vidámabb, színesebb és szebb, no persze hangosabb is.

Szerkesztőségi huzavona

Hogy is hívják hivatalosan a jogászok? Kibékíthetetlen ellentétek. No, azért nem olyan reménytelen és kilátástalan a helyzet. Az van, hogy képtelenek vagyunk zöld ágra vergődni valamiben. És sietnünk kell ám, mert nyakunkon a rozsdasárga s rézvörös ősz,  s aztán lőttek a zöldnek s a kiegyezésnek.

Arról van szó, hogy én szeretnék riportot a nagy nyári utazásunkról - nekem ez volt az első - Hunika meg azt tartja hajthatatlanul, hogy az a hajó már elment. El-e? Egy fenét! Majd amikor Ő ovis karrierjének építgetésével lesz elfoglalva, és én leszek a naplószolgálatos, közzéteszem az anyagot.

De édeske!

Minden héten egy-két nap Nagyéknál vakációzok, hogy ezzel is tehermentesítsem Anyát a délelőtti órákban, amikor Apa munkában van. Igen ám, de a kis hercegnőnket épp az én hiányom zavarja meg annyira, hogy aztán se séta, se evés, se alvás, ergo Anya tehermentesítése sem sikerül úgy, ahogy az tervbe lett véve. Vikike a séta alatt folyton utánam forgatja kicsi fejét, evés közben szintén, keresi a tekintetemet, kutatja a mosolyomat, az elalvás meg azért megy döcögősen, mert ilyenkor zavaró csend honol a lakásban. Mit tesz ilyenkor a porul járt anyuka? Játszani kezd a fényképezőgéppel és készít egy "De édeske!" fotósorozatot a(z egyik) büszkeségéről.

Ahány fotó annyiszor hangzott el a de édeske felkiáltás a számból, még úgy is, hogy Anya a sorozat második felében egy fura effekttel sárgarépaszínűre "festette" a húgomat.

Kisszerkesztőségi nagygyűlés

Nemrég - egy kisebb szünet után - újra találkoztunk Annával, naplónk egyik leghűségesebb olvasójával, aki majd mindennap ellátogat virtuális otthonunkba. A szokásos dicséretek mellett, egy kis kritika is érte a ház elejét, amiért mostanság igencsak kevés bejegyzés lát napvilágot. A mai helyzetállapottal mi sem vagyunk maradéktalanul elégedettek, hisz míg korábban egyedül is produktív tudtam lenni, most ketten vagyunk, és mint ilyen, történetekből és képekből dupla az anyagadag. Talán épp ebben rejlik a gubanc is: a bőség zavara, a zavar bősége...

Megmutatjuk, a reggeli agypezsdítő kakaó és anyatej után, hogyan zajlik a szerkesztőségi munkaegyeztetés. Ha valaki felfedezi a képeken a munkát, szóljon!  

Üdvözlet Mosolyországból

Remélem ezek a fotók remekül érzékeltetik a bátyámmal való felhőtlen viszonyomat; lehetnének akár a testvéri szeretet definíciói is, egyenként. Részemről gügyögéssel, Hunika részéről pedig ok-okozati összefüggések végtelen labirintusába "kergetett", érvekkel megspékelt eszmefuttatásokkal tökéletesen megértjük egymást.

Ő magyaráz és mesél, én hallgatom, szívom magamba minden szavát. Éber szemmel követem, minden gesztusát figyelem. Végtelen mosolyommal köszönöm meg törődését és tanításait, és közben fülsiketítő kurjantásokkal, vagy a már létező kettő és fél fogam közt kipréselt halk féligennel és félértelmes hangokkal próbálok dialógust teremteni. Teszem hozzá: sikerrel.

Nem tudja a bálna...

Mi viszont tudatában vagyunk annak, hogy milyen jó a málna, ezért zabáltuk is rendesen, addig, amíg egyetlen sem maradt a bokrokon. 

Aztán következett a meggy, amit a speciel számunkra meghagyott ágról Nóra papája gondosan leszüretelt. Vajon a bálna tudja, hogy a meggy sem piskóta? 

Barátságnál több

Madarat tolláról, embert barátjáról! Az életben igencsak ritkán - és keveseknek - adatik meg az, hogy a sors olyan embereket vezéreljen az útjukba, akikkel kapcsolatban a barát megnevezés túlságosan kevés az emberi kapcsolat valós értékeinek meghatározásához. Ilyen szempontból mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hisz van egy-két olyan majd minden generációt átfogó családi barátunk, akiknél az érzelmi mérlegnyelv jócskán a családi irány felé billen.