Ma boldogan ébredtem. A maga 5:15 percével fiatal volt az még idő, ám nekem már nem volt kedvem tovább aludni, így arra kértem a fateromat, hogy lustizzunk egy kicsit.
Visszabújtam hát az ágyba, magammal rántottam a félálomban bóbiskoló Apát is, és amíg Ő szabad akaratából (értsd expressz kérésemre) a hátamat súrolta, addig én tudattam vele, hogy ma ajándékot kap, mert szülinapja van.
Leszögeztük, hogy a legnagyobb ajándék, amit valaha kaphatott, azt már megkapta a Vikike és az én személyemben - ettől függetlenül jöhet még egy lottónyeremény is, vagy alvás, legalább 7-ig -, viszont rendkívül örülne annak, ha boldogan, mosolyogva mennék az oviba - legalább a mai napon -, és nem bömbölném fel Liliputot, menekülésre késztetve ezáltal Gullivert, az óvodát.
Apa kívánsága számomra parancs - legalább a mai napon -, így minden erőmet és energiámat összeszedve és egy helyre összpontosítva, elzártam könnycsatornáim. Aztán oviba menet ünnepélyesen átadtam a háromszálas bokrétát, amit nem kell vázába vagy vízbe tenni, anélkül is örökké eltart: a szeretet élteti.
-Apa, mondtam, és felmutattam három ujjamat; Anya, Vikike és én vagyunk a Te virágcsokrod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése