2012. február 9., csütörtök

Küszöbök

Makacs mandulagyulladás, sűrű havazás, süvítő szél, szélvihar, dermesztő hideg. Kényszerszobafogság. Mit tesz ilyenkor a kisember? Behordja az összes játékot Szülei hálószobájába. Kész. Az összes kisméretű labdát, teniszlabdákat és színes golyókat a bútorzat alá gurítja. Kész. Gyerekszékek konyhába, konyhaszékek szobába. Kész. Mi legyen még? Á! Olvasás. Kész. Konyhai tevékenységek: fiókok ki, szekrényajtók be. Kész. Tölcséren lapító áttöltve. Tölcsér kész. Kuka. Eldob...

Kamraajtó. Égig ér. A  kilincs is magasan van elhelyezve rajta. Kipróbálom. Pofonegyszerű. Elérem. Sötétségfóbiám nincs...még. Gyerünk! Baleset. Anya előbb felszisszen, majd hangosan figyelmeztet. Vigyázz! Hiába. Nahát! Amilyen alacsony a kamra küszöbe, olyan magas az én fájdalomküszöböm, és nekem mindkettőt egyszerre sikerült átlépnem.

Büszke vagyok magamra, bírom a gyűrődést, de tudom azt is, hogy csak a napszaknak köszönhető ez. Ha ugyanez később történik, akkor krumpli, befőtt és kompót egymást letaposva ugrottak volna le a sötét kamra polcairól, hanyatt-homlok menekülve a bömbölő kisember elől. Kukk!

Nincsenek megjegyzések: