2011. december 25., vasárnap

Karácsony. A legszebb álom


Legutóbbi találkozásunk alkalmával picit eljátszottuk az "évzárót", és bár abból is látszott rendesen hogy a múló idő hogyan formázza a kisembert, mégsem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy elbagatellizálom a év végi klasszikus számvetést, ezért a napokban fejest ugrottam a számok világába.

Karácsonyi üdvözlet
Hamar belefáradtam és elszenderedtem. Minden eddigi alvásrekordomat megdöntve, este tíztől másnap délig aludtam. Csak miután felébredtem jöttem rá, hogy nem a fáradtság számlájára írandó az álmok csodás mezején tett szokatlanul hosszú sétám, hanem épp magának az álomnak tulajdonítható. Annyira mesés volt, hogy egész egyszerűen nem akartam, hogy valaha is véget érjen, ezért aludtam és álmodtam, álmodtam és aludtam, és így tovább...

Hol kezdjem?
Barátokról álmodtam. Arról, hogy mindannyian egy szép világban élünk, boldogan, gondtalanul, mint egy nagy család. Velem volt álmomban Nóra, Hanna, Zsoltika, Rebecca, Boróka, Vince, Anna, Emma és Eszterke. Ott volt MagorErik, Gergő, Katika, MayaAnita és Szabi, szülőkkel és nagyszülőkkel körülvéve. Az egész csipet-csapat...

Hasznos ajándék
Ébredés, nyújtózkodás és a reggeli-ebéd után döbbentem rá, hogy amit álmomban láttam az valójában a valóság. A növekedésen és fejlődésen, az állandó felfedezésen és tanuláson kívül, számomra az elmúlt esztendő mindenekelőtt a barátságról szólt, és annak jegyében telt.

Te, ez a kosár feneketlen!
Annál csodálatosabb és szentebb ajándékot, mint barátaim szeretete és hűsége nem nagyon tudok elképzelni. A játékok, gúnyák, könyvek és pelenkák már csak ráadás. Ezért én arra kértem a Jézuskát, hogy mindannyiunknak hozzon elegendő erőt és kitartást ahhoz, hogy nevetve és játszva, a nehéz percekben meg egymásnak támaszt nyújtva, közösen vigyázzunk arra, hogy közös álmunk soha véget ne érjen. És mivel minden napkelte és napnyugta között legalább egyszer találkozunk, még ha nem is mindenkivel, bátran kijelentem, hogy számomra minden nap karácsony van. A barátaim nevében is, köszönöm Jézuska. praying

Még kérdezitek? Az arcomra van írva 1.
Szánkóóó!!!
Az arcomra van írva 2.
Arcom? Teleírva. 
Bent vagyok
Kitekintő. Ablak a napra
Életem első fotója. Apa segített.
A kávéasztalra már nem lehet felszolgálni.
Egy-két centi múlva már ide sem... 
A karácsonyi party folytatódik. Pizsamában.
Szafari karácsony
Játszóházam az állatoknak is otthont ad
Egy kis mókára Apa bármikor kapható 
Számvetéssel kezdtem, azzal folytatom: a képek valamelyike alá rejtettem egy kis meglepit, és mutatok nektek egy kisfilmet is, azt, amire az elmúlt év során a legtöbben voltatok kíváncsiak. Ez is álomról szól. Arról, hogy hogyan keveredik álom és valóság. Nézzétek, amint a (fél)álom lágy ölén a zene lágy ritmusára morfondírozok és grimaszkodok. blushing

2 megjegyzés:

Adrienn írta...

A videó tündéri!! Elképzeltem, hol járhatott Hunika álmában:))) A beszámoló nagyon kedves volt, és a lényeg, ami mellett gyakran elmegyünk, átjött belőle. Hunika arca pedig, minden fotón visszaadja, hogy mennyire boldog, kiegyensúlyozott kis világa van! Nagyon sok szép ilyen napot kívánok nektek, és köszönöm, hogy beengedtetek, hogy megnézhettem az ünnepeteket!!
Adrimama

Huni baba írta...

Kedves Adrimama! Én köszönöm, hogy mindennap ellátogatsz hozzám, és kedves, hasznos szavaiddal színesebbé teszed nemcsak a naplót, hanem az én kis világomat is. Nélküled "Virtuália" már nem is lenne teljes, úgyhogy szeretettel visszavárlak, és én is rendszeresen ellátogatok hozzád.

Kellemes Karácsonyt, és egy sokkal szebb Új Esztendőt Kívánok Neked Szüleim nevében is. :)