2011. március 27., vasárnap

Ba-ba

Ti is láttátok, hogy alig egy hete, a meghökkenéstől, és picit a félelemtől is "tátott" szemekkel, milyen esetlenül használtam legújabb játékszerem. Segítség nélkül egy "lépést" sem mertem tenni benne, és örülök, hogy Anyáék ott álltak mellettem, mint mindig, támogattak, segítettek, hajtottak és bátorítottak, így büszkén jelenthetem, hogy mára úgy megy ez nekem, mint a karikacsapás. Ami nem változott, az a nyálelválasztás intenzitása. De képzeljétek, a nyálazáson és a fogzáson kívül egyéb fura dolgok is történnek manapság pici számban. Az általam kipréselt hangok nyelvembe ütköznek, vagy a nyelvem állja útjukat, ezt még pontosan nem tudom, és ebből a tevékenységből érdekes dolgok születnek: ba-ba, a-pa... 





2 megjegyzés:

Adrienn írta...

Milyen ügyesen kapaszkodsz!!! Nagyon jó dolog ez a hinta, ugye?
A hangokat csak formáld! Anya-apa mindent megért!!:))

Huni baba írta...

Nagyon jól szórakozok a hintán. És a saját hangom is teljesen elbűvöl. Nemcsak sírással vagy üvöltözéssel lehet kommunikálni. Érdekes...