2011. szeptember 8., csütörtök

Csütörtöki filmest

A szolgálatos fotósnak és operatőrnek egyre nehezebb dolga van. Már rég magam mögött hagytam azt az időszakot, amikor Szüleim gyakorlatilag "belefektettek" egy-egy pózba. Ugyanakkor még nem tartok ott, hogy tudatosan tetszelegjek a kamerák előtt.

Ilyen feltételek mellett a megfelelő pillanat elkapása, ami a fényképeknél rendkívül fontos, szinte lehetetlen, hiszen mire villan a vakú arra én hetedhét országon, az óperenciás tengeren, sőt még az üveghegyen is túl vagyok...

Filmezéskor sincs ez másképp. A szó legszorosabb értelmében rajta szeretnék lenni a filmen, minek következtében szinte minden családi videó egyformán végződik...

2 megjegyzés:

Adrienn írta...

Jé! Ez nálunk is így van!! Most vagy megtanulok mielőbb fotózni, vagy szereljenek fel, egy kandi kamerát!
Persze, ha felfedezem, úgyis kiúszok a képből, és akkor marad a szobám folyamatos felvétele....
Én, az előbbit szeretném! Ha végre megkaparinthatnám!!!:))

Huni baba írta...

Én is ezt a célt tűztem ki magamnak: megkaparintani ezt a villogó-csillogó akármit, ami úgy vélem a felnőttek kedvenc "játékszere"...:)))