Könyvekből és videókból egyre nagyobb, ám emészthető adagokban fogyasztom, habzsolom a furfangos magyar népmeséket, amelyek láthatatlan szárnyakkal vértezik fel az amúgy is határok nélküli vadvirágos mezőkön vágtázó fantáziámat. Álmodtam én már Hamupipőkével, láttam farkast a függöny mögött és muzsikáltam a háromfejű sárkánnyal is, de akárhányszor béhívja a király a szegény hegedűst a palotába, rögvest korrigálom a mesemondót: nem bé, hanem be, te! De nemcsak én vagyok így ezzel, valahányszor tehetik Szüleim is partnerek a mókában.
No, történt, hogy hazafele menet nem akartam még egyszer deréktól lefele levetkőzni, gondoltam hát magamban, inkább hazaviszem pisi-misit, minthogy egy szál semmiben fagyoskodjak a bokorban.
Az igazi ok az volt, hogy egy kislány csicsergett a hátunk mögött, és biza nem szerettem volna...Tudjátok. Igen ám, de hiba csúszott a fizikába: nagyobb volt az inger, mint a lépték, és én jó király módjára megkegyelmeztem pisi-misinek, épp az ajtó küszöbén.
Mondanom sem kell, Anya repesett a boldogságtól, de visszafogta magát:
-Mókus! Miért nem akkor csináltad, amikor kérdeztem? - kérdezte.
-Azért... - válaszoltam. Anya kimeresztett szemeiből tisztán olvasható volt, hogy ez nem egészen kedvére való válasz. Nem tévedtem:
-Azért?! Ez nem válasz! Mi sem így válaszolunk a kérdéseidre!
-Azért, mert... - próbált segíteni Apa. Hangnemében mókát észleltem. Nem is kellett több.
-Azért, mert Zsiga Pesten katona - feleltem, és avval iszkoltam is, mert láttam, hogy ennek a fele tréfa.
-Állj meg, hogy egyelek meg! Mert a gazdád azt mondta, egyelek meg! - idézte Apa a tréfás farkast, mire én:
-Rajtam ugyan mit eszel? - válaszoltam kérdezve, és közben Anyánál kerestem menedéket és felmentést egy olyan megszólítással amivel egyszerűen nem lehet célt téveszteni, ami a népmesehősöket is mindig kiveszi a pácból:
-Anyaaa!...Kedves anyám!
Anya mosolyogva ölelt át, és közben nem tudta, hogy haragudjon rám, mert bepisiltem, vagy örüljön, amiért nem szólítottam öreganyámnak.
No, történt, hogy hazafele menet nem akartam még egyszer deréktól lefele levetkőzni, gondoltam hát magamban, inkább hazaviszem pisi-misit, minthogy egy szál semmiben fagyoskodjak a bokorban.
Az igazi ok az volt, hogy egy kislány csicsergett a hátunk mögött, és biza nem szerettem volna...Tudjátok. Igen ám, de hiba csúszott a fizikába: nagyobb volt az inger, mint a lépték, és én jó király módjára megkegyelmeztem pisi-misinek, épp az ajtó küszöbén.
Mondanom sem kell, Anya repesett a boldogságtól, de visszafogta magát:
-Mókus! Miért nem akkor csináltad, amikor kérdeztem? - kérdezte.
-Azért... - válaszoltam. Anya kimeresztett szemeiből tisztán olvasható volt, hogy ez nem egészen kedvére való válasz. Nem tévedtem:
-Azért?! Ez nem válasz! Mi sem így válaszolunk a kérdéseidre!
-Azért, mert... - próbált segíteni Apa. Hangnemében mókát észleltem. Nem is kellett több.
-Azért, mert Zsiga Pesten katona - feleltem, és avval iszkoltam is, mert láttam, hogy ennek a fele tréfa.
-Állj meg, hogy egyelek meg! Mert a gazdád azt mondta, egyelek meg! - idézte Apa a tréfás farkast, mire én:
-Rajtam ugyan mit eszel? - válaszoltam kérdezve, és közben Anyánál kerestem menedéket és felmentést egy olyan megszólítással amivel egyszerűen nem lehet célt téveszteni, ami a népmesehősöket is mindig kiveszi a pácból:
-Anyaaa!...Kedves anyám!
Anya mosolyogva ölelt át, és közben nem tudta, hogy haragudjon rám, mert bepisiltem, vagy örüljön, amiért nem szólítottam öreganyámnak.
2 megjegyzés:
Ejj ha ! Lessz baj nalunk is ha nalatok mar igy megy!Nalunk mar anya is kezdi vagni a furfangos valaszokat , hat akkor mien lessz a kiskiralyunk!?
Készüljetek fel a legjobbra! Jókat fogtok nevetni és csodálkozni, hogy ezt már honnan tudja, kitől hallotta ez a kis "megmondóember". :)))
Megjegyzés küldése