Női dolog

A Fuck the Rain esőkáromlás idén nyáron csak egyszer hangzott el Apa szájából, az is akkor, amikor az egy esőnap per év Mediterániájában épp akkor jött és tartott három napig az esőzés, amikor ott vakációztunk.

A minap itthon is beékelődött egy sárga viharkód két hőségriadó közé, így elnapolni kényszerültünk aznapi sétáinkat. Apa most kivételesen nem dühöngött, munkanap volt, Anyának viszont felcsillant a szeme, már ami kilátszott a szemöldöke alól: legalább lesz egy kis időm magamra, de sietnem kell, mindjárt itt az ebéd- és alvásidő - mondta, és egy nagyítós tükröt tartva az arca előtt elkezdte csipkedni magát. Á! - gondoltam, innen a "csipkedd magad!" kifejezés...

Ajjaj-jaj! Ajjaj-jaj!

Ajjaj-jaj! A kréták folyton potyognak le a földre. Még egyszer összeszedem őket. Ajjaj-jaj! Gyermekkönyvekből és -lapokból, színezős és matricás füzetekből tornyot rakok; ezt még eligazítom. Ajjaj-jaj, a derekam, a hátam! Még ezeket a dolgokat is idehozom a szobámból. A ceruzatartót rakom a torony tetejére. Ajjaj-jaj! Kezdődik a mese. Ma este a A király kenyere van műsoron. Én kértem. Most hány fele szakadjak, szaladjak. Jaj...

Mértéktelen ivászat

-Annyi kávét ittam Anya, hogy telis-tele lett a pocim.

-Akkor ne igyál többet, Mókus. Mit tudsz még most is magadba tölteni?

-Sört.

Kisjány!

Író-olvasó találkozókon, azaz barátokkal, ismerősökkel, sőt még egyes családtagokkal való találkozások és beszélgetések alkalmával is, a Szüleimnek szögezett firtató kérdések arra engednek következtetni, hogy nem volt elég egyértelmű egy korábbi bejegyzésben tett állításom, miszerint, idézem önmagam: "...az esetben, ha egykori pocaklakásom új bérlője hozzám hasonlóan fogja majd szeretni a teniszt, úgy csak vegyes párosban játszhatunk a háló ugyanazon oldalán."

Kénytelen vagyok hát fekete-fehéren kijelenteni: bombabiztos a tény, hogy a november végén, vagy december elején világra érkező testvérkém kislány lesz.  

Cápamese

A parton soha nem hordtam pelenkát. Amúgy legtöbbször semmit nem hordtam, ezt azonban képek nélkül is el kell higgyétek nekem, ugyanis már nem vagyok hajlandó ádámkosztümben mutatkozni...

Reggeli után mindig elvégeztem kisebb-nagyobb dolgaimat, úgyhogy Anya bátran adta rám fürdőrucijaim valamelyikét, egy ideig biztos nem állt fenn a veszélye annak, hogy bepiszkolom az Adriai-tenger ezüstpartját, vagy türkizkék vízét. 

Légikatasztrófa

Hamarosan birtokba veszem a vakáció ideje alatt készült fotókat, a beszámolót azonban nélkülük is elkezdem, gondoltam ugyanis, hogy a nyári zenei fesztiválokon jól bevált nulladik nap nekem is segít picit fokozni a várakozást.

Természetesen a bejegyzés címe is szenzációhajhász, ugyanis velünk semmiféle légibaleset nem történt, leszámítva azt, amiről már korábban beszámoltam, éspedig Apa szélmalomharca a tyúkagyú légikisasszonnyal.

A donkihótezésnek egy egészen elképesztő hisztiroham lett a vége, ami csak olasz földön ért véget, és ami után Apa levonta a következtetést, hogy katasztrófa volt a repülőút, és simán kijelentette, hogy következőkor 5 év múlva, azaz 7 esztendős koromban repül még az én illusztris társaságomban. Elfelejtette, hogy csak két hétre jöttünk...

ITA

Fedezzük fel együtt Itáliát! Egyelőre csak ezeken, a már itthon készült fotókon, ugyanis a háromhetes kiruccanás alatt készültek oroszlánrésze ott maradt a vaffanculo országában. Csak semmi nyugalom, őrizzétek meg  a pánikotokat, már úton vannak. Félúton...Hamarosan jelentkezem!