Nyugodjon békében

Ne ijedjetek meg, senki nem vészett el, csak átalakult... Szüleimtől tudom, hogy úgy a tolerancia, mint a szimpátia csirája mélyen a családban gyökeredzik. A türelmesség és az együttérzés erkölcsi alapjait a családban kell megteremteni, ahhoz, hogy aztán később a tudásanyagot, úgy az egyéni, mint a közösségi életben kamatoztathassa kicsi és nagy egyaránt. Long story short: amit az "otthoni 7 év alatt" nem kapott meg vagy alaposan nem alapozott meg az ember, azt az égadta világon soha, semmi nem pótolhatja.

Ezt a hosszú és filozofikus mázzal bevont bevezetőt egy szomszédnéniben való óriási csalódásom váltotta ki.

Édes kék édeskék

Nagyszerűen indult a napom. Leszámítva az otromba paneleket és a még azoknál is rusnyább-rondább betongarázsokat, szobám ablakából utazási prospektusokba illő idill tárult: az a cseppnyi csapadék, ami az elmúlt napokat jellemezte, elég volt ahhoz, hogy a tömbházak között lapuló pázsitot a világ legszebb zöldjére fesse. Csak a sárguló, barnuló és "rozsduló" szomorúfüzek, hatalmas diófa, az akácok és a fel-felélénkülő szél árulkodnak arról, hogy a tavaszias időjárás ellenére nyakunkon az ősz. 

Később a parkban is hasonlóan idilli látvány fogadott: a szivárvány színeiben pompázó bokrok és falevelek csábító táncot lejtettek a déli harangszó súlyos ritmusaira. Hogyan, mivel tudná mindezt tetézni a mindig és mindennel elégedetlen, pontosítok, a maximalista kisember? Ezzel, ni!

Pali

Azt, hogy elkáposztástalanítottátok még nem tudom kimondani, egyebet viszont igen: megtanultam Anyától, hogy melyik a kicsi-, nagy-, mutató- és gyűrűsujjam, Apától tudom, hogy mi a fonákütés, és azt, hogy Anya szexi, tudom azt, hogy mire szolgál a tisztasági betét, és képzeljétek azzal is tisztában vagyok már, hogy ki van a labdában, amit Anya egy ideje a hasán hord, és ami napról-napra nagyobbodik, és időnként igencsak ijesztő alakzatokat ölt.

Smink

Anya a fürdőszobatükör előtt készülődik. Én:

-Mit irkafirkálsz a szemedre?

Gyerekszájcsokor ismét

Ezerrel lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál...(folytatás)

-Apa! Apa! 
-Mondjad, Mackó! Mi történt?
-Jön a Mikulás! És, és, és hoz nekem... kúpot!

-Elfáradtál, Mackó?

-Iiigen...

-Na hadd el, ne keseregj! Mindjárt hazaérünk, gyorsan eszünk leveskét és azután alszol egy nagyot.

-Inkább ne feküdjek le... Ma már egyszer felkeltem.

Fejetlenség

Apa elvesztette a fejét, semmisnek nyilvánítja. Hivatalosan meg nem erősített információk szerint az érintett, pontosabban a fejetlen fél határozattan tagadja, hogy a háttérben látható rózsaszínű nyakigcsizma lett volna a szerencsétlen eset okozója.

Gyerekszájcsokor

Most már nincs visszaút; beszélgetek, lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál. 

Egy amúgy kiérdemelt, ergo jogos apai fejmosás után Anya combjait átölelve kerestem némi vigasztalást:

-Anyám tyúkja vagy? - kérdezte Apa egy kis megjátszott haraggal a hangjában.

Gondoltam, itt a nagy és elmulaszthatatlan lehetőség, hogy visszanyerjem Apa kegyeit:

-Nem, Apa tyúkja vagyok - feleltem hízelgően. 

Mosolyogva születtem

Egyik kedvenc fotómat Apa készítette a születésem utáni órákban; a kép az Anyával való, első igazi, szülőszobán túli találkozás legeslegelső pillanatát örökíti meg: amint meghallottam az én Édesanyám hangját, rögön kibiggyesztettem lilás árnyalatú arcomra pár órás életem első mosolyát.

A sírást lerendeztük korábban - szem nem maradt szárazon -, és biza most is sírok alkalomadtán, de már csak én egyedül, ám többnyire úgy élem a napjaimat, ahogy születtem: Anya édes hangja most is mosolygásra késztet, Apa pedig egy civilbe öltözött bohóc, úgyhogy...

Szülinap 2.0

Most kivételesen kezdjük az elején. Vasárnap reggel van. Már előző este különleges vibrációkat éreztem a levegőben. Szüleim egyre titokzatosabbak. Ebbéli próbálkozásaik egyre idétlenebbek. Ennek az lehet az oka, hogy öregszenek. Te jó Ég! De hát én sem ma szálltam le a falvédőről. És aztán Anyáék komolyan azt hiszik, hogy nem tudom mit jelent az "instrument" angol, vagy, ne adj Isten, román szó?

Végre! Egy igazi, testreszabott hathúros, ami nem foghíjas, nem felfújhatós standgitár, és nem gombnyomásos-elektromos. Ezzel már lehet alkotni. Nézzétek csak, hogy fest egy friss kétéves kisgyermek, akit éppen megszállt az ihlet. Csak Apa tett volna lakatot a szájára, hogy kappan hangja továbbra is "fogdában" maradjon... Ó, te bolond, szeretlek! (Folytatom...)

Ikertornyok

Pont, pont, vesszőcske,
készen van a fejecske,
kicsi nyaka, deszka hasa,
készen van a török basa.

Akusztikus karaoke

Egy időben a teniszütőre jutott a hálátlan szerep, hogy árnyékként kövessen. Vele feküdtem és keltem, és persze a kettő közt is velem volt. Ketten az etetőszékbe is befértünk valahogy, elvégre neki is meg kellett ízlelni Anya főztjeit. Ha maszatos lett, popsitörlővel tisztogattam: maszatolásban és törölgetésben, a két művelet egy kisgyermek kezében már-már ugyanaz, nagyon otthon vagyok.

Feküdt ő már a pelenkázó magaslatán, úszkált a fürdőkádban, vásárolt, sétált, és képzeljétek még teniszezett is, mindezt az én irányításom alatt. Ezt a szerepet vette át most a gitár.