Nem tudja a bálna...

Mi viszont tudatában vagyunk annak, hogy milyen jó a málna, ezért zabáltuk is rendesen, addig, amíg egyetlen sem maradt a bokrokon. 

Aztán következett a meggy, amit a speciel számunkra meghagyott ágról Nóra papája gondosan leszüretelt. Vajon a bálna tudja, hogy a meggy sem piskóta? 

Barátságnál több

Madarat tolláról, embert barátjáról! Az életben igencsak ritkán - és keveseknek - adatik meg az, hogy a sors olyan embereket vezéreljen az útjukba, akikkel kapcsolatban a barát megnevezés túlságosan kevés az emberi kapcsolat valós értékeinek meghatározásához. Ilyen szempontból mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hisz van egy-két olyan majd minden generációt átfogó családi barátunk, akiknél az érzelmi mérlegnyelv jócskán a családi irány felé billen.

Cifra palota

Abban a (vasbeton)palotában, ahol egy perpetuum mosolygó, csillagszemű kisbaba tartózkodik, aki ráadásul még kislány is, cifraságból nem lehet és nincs is hiány. Lehet-e ezt tovább fokozni? Naná, hogy lehet!

Mégpedig úgy, hogy a sok nevetés és fogínyvillantás után egy nem-akarok-elaludni-sírásszessziót is beiktatunk a napi programba, aminek az lesz a következménye, hogy Anya rábízza a ringatást Apára a hintára, azaz megpróbálja azt az illúziót kelteni bennem, hogy nem kell még lefeküdnöm akkor, amikor a bátyám még vígan vihorászhat játékai forgatagában. A kép akkor lesz teljes, ha mindezt megcifrázzuk egy aribari gyerekdallal:

Nesze neked, szülinapi meglepi! (Gyerekszáj)

Egyik délután, amikor Anya az erkélyen szöszmötölt, Apa kileste az alkalmat és gyerekesen csillogó huncutsággal a szemében, sejtelmesen suttogva aszongya nekem:

Van egy jó kis gitárom

Van egy jó kis gitárom,
A hangját én úgy imádom,
Egész nap, ha tehetném,
A hangszeremet pengetném.

Mosolycsokor

"Nem áll szándékomban siettetni az időt. Tudom, hogy az igazi születésnapot a teljes év leteltével ünnepeljük, de engedjétek meg nekem, hogy elfújjak egy ½ gyertyát"- írta be jelen naplóba az én kedves bátyám, mikor kurta-farknyi élete féléves mérföldkövéhez kúszott-mászott. Most rajtam a sor, hogy kijelentsem, bár még előttem az élet, már a hátam mögött is van vajmi kevés, mégis számottevő belőle. Igaz egy napot késtem a bejegyzéssel, de ennyi egy nőnek megengedett, nemde? 40 esztendős koromra gyakorlok, amikor némi tétovázás és hebegés-habogás után az "Ön hány éves?" kérdésre huszonvalahánnyal válaszolok.

Kettő pont nyolc

Egyik sétánk alkalmával Anya egy régi szomszédjával és gyerek-lánykori barátnőjével találkoztunk a parkban. Akárcsak mi, Réka és férje, Szabi is a váratlanul sercegve nyakunkra sülő kora nyári forró napkitörés elől menekültek az Erzsébet park fakoronáinak virágos árnyékába. Mi hárman, ők hárman párban: hamarosan ők is szülők lesznek.

Fotók: Szabó Szabolcs

Míg a lányok fergeteges traccspartit rendeztek, addig én egy kicsit bokrásztam, bogarásztam és szöszmötöltem, Szabi pedig vakút villogatott. Annak apropóján, hogy ma 2,8 évet töltök, Nektek is megmutatom munkájának eredményét, az aktuális favorit fotósorozatot. Voilà!

220 felett...

Elismerem, még nem száguldoztam ilyen hajlobogtató sebességgel, mint ahogy a Neoton pereputty sem; a família tagjai csak hencegnek, vizet prédikálnak: valójában arról dalolnak, hogy még 220 évesen is haknizni fognak svéd popkollégáikat majmoló szerzeményeikkel. "Cirkuszt a pénzért..."

What a Difference a Year Makes! Akkor és most

Tavalyi látogatásunk a kökösi határban természetellenesen lefektetett Natura Porban, izé... Parkban hagyományteremtő volt: idén is ott majálisoztunk, és idén is volt agyvízforraló kánikula, földes por és poros föld, és volt fogadalom, hogy többet oda nem megyünk...

Való igaz, nem sok jobbulást-javulást észleltem a játszótér, a házikók és a létesítmények állapotán, sőt az idő és a tél csikorgó vasfoga talán még meg is sokszorozta a szemnek kevésbé tetszetős vásott, kopott, foszlott és tört nyomokat, viszont az apróbb-nagyobb szépséghibáktól eltekintve, én élveztem a kiruccanást, annál is inkább, mert ezúttal Vikike nemcsak fültanúként, Anya pocijában, hanem szemtanúként is jelen volt.

Író-olvasó találkozó

Egyik kedvenc könyvem a téli ünnepek világát, hangulatát és hagyományait versbe és mesébe öntő, "Csillagporos varázslatok" című bűbájos bűvölet. Az "Elalvás előtti alkudozó" nálunk kötelező olvasmány - kitaláltátok - elalvás előtt, amikor az olvasás mellett ujjainkkal görbítünk és kerekítünk sármányokat, szivárványt, tavacskát és gyöngyházfényű halacskát. Egy másik favorit a "Tésztagyúró mondóka", amit már könyv nélkül is elmondok, ha kell, ha nem, de amikor kell, akkor inkább nem.

Aszongya a mondás, az élet útjai kifürkészhetetlenek. Képzeljétek, kedvenc versikéim szerzője nem más, mint Réka keresztmamám édesapja, Mészely József.