Játék

Picit unatkozom ma este...

...és azon gondolkodok, hogy mit játszhatnánk együtt?

Megvan! Találjátok ki a hangutánzó szót!

Vasárnapi desszert

Felhívom kedves nézőim figyelmét, hogy a most következő műsorszám megtekintése cukorérzékenyeknek szigorúan csak felügyelet mellett ajánlott. Siketek és nagyothallók a műsort nem fogják hallani, mert nincs feliratozva, de mindenki számára megtekinthető a YouTube-on, és egyéb közösségi portálon, ahol Szüleim megosztják. 

Mindenkinek jut tehát belőle, de vigyázat (!), a műsor kép- és hanghatásai megzavarhatják egyes nézők vasárnapi ebédjét, sőt az sem kizárt, hogy sokan a látottak után kihagyják az elő-, valamint a főételt, és egyenesen a desszertnek ugranak. Nem egyébért, de most kivételesen nagyon fincsi lett. Milyen finom? Mutatom...

Ti szerettek...

...fürdőkádban olvasni? Apa többször mesélte már, hogy fiatalabb korában, segítek betájolni az időben, úgy kábé a 19. században, főleg tanulás közben, de máskor is, gyakran nyakig töltötte vízzel a fürdőkádat, befeküdt, és a könyvet tartva, csak a két kezét a szárazon hagyva, ott tanulgatott, olvasgatott. A történet nagyon szép, csak éppen arról nem szólt a fáma, hogy mit szólt ehhez a négytagú család háromnegyede. Mert a jó könyvet úgy-e nehéz lettenni, és olykor az én drága Apukám órákig feküdt a kádban, sokszor csonttá fagyva a már félig-meddig kihűlt vízben, mondván, még csak egy fejezet, csak egy oldal, vagy bekezdés. Eközben a többiek...Én is kipróbáltam.

Fej vagy írás?

Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi történt kerek egy másodperc múlva, fordítsátok meg a képet.  

Ütős sportok napja. Tenisz

Egy ilyen eseményt Apával semmiképp nem hagyhattunk ki. És mégis úgy sikerült...Mármint nem sikerült. Időben ott lenni. Azaz mi ott voltunk. Összezavartalak. Gyorsan tisztázom, mi sikerült, mi nem, és hogy ott voltunk, vagy sem. A délelőtt 10 és 13 óra közötti bemutatót valóban lekéstük, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy a jó alvást a nap esetleges rossz folytatása miatt nem szakítják meg. Végül a jó alvás négy órásra sikeredett. A gyors ebéd és öltözködés után Apával útra keltünk. Első megálló a teniszpálya.

A 13 órától meghirdetett nyílt amatőr bajnokságnak híre-hamva sem volt. Pedig jó lett volna kipróbálni a tudásomat valaki más ellen is. Apát már simán verem. De nem csüggedtünk el. Rögtön elfoglaltunk egy pályát, és az előző látogatások, meg az otthoni gyakorlások után salakba vetettük magunkat, és elkezdtük életem első igazi teniszedzését. Biztos vagyok benne, hogy Roger és Rafa is hasonlóan kezdték...

Amint látjátok, egy teljesen új sportág született ebből a próbálkozásból, ami a tenisz, a gyeplabda, a hoki, a golf és a foci keveréke. Majd találok nevet is neki, de most nem érek rá, mert veszekszik a papa...

Bezzeg az én időmben

Nóra babával kezdődött. Elég korán. Akkor még ülőbaba voltam, de a világért sem hagytam volna ki. Ott volt a helyem. Az ember csak egyszer lesz egyéves az életben. Az igazi barátoknak meg együtt a helyük, jóban-rosszban. Ezt már tudtam fekvő koromban. Elég volt tágra nyitni a szemem, hegyezni a fülem, és jegyzetelni, raktározni mindazt, ami a környezetemben zajlott. Már korán megértettem, hogy mi a barátság. Na de vissza a bulilistához. Következett Zsoltika, aztán én voltam a soros, majd Hanna baba, és Eszterke. Várakozik Rebecca. Kérem a következőt! 

Amikor Hanna zsúrja után Eszterkétől is megkaptam a meghívót, és annak tudatában, hogy Rebecca is hamarosan első szülinapját ünnepli, Apa bár felfogadta, hogy ilyent soha nem tesz-mond, elsütötte az első "bezzeg az én időmben" klasszikust, mondván, hogy amikor Ő akkora volt mint én, még hátulgombolósban járt.

Az én gúnyámat már elölről gombolja be Anya, én meg ki, úgyhogy irány a buliba, várnak a haverok és a...pelenka. Kicsit sajnálom, hogy nem voltam igazán elememben, de a délelőtti sütés-főzés és verdázás után, estére már csak ennyire futotta az energiámból. De attól még Eszterke szülinapi bulija szuper volt, játékkal, tortával és sok-sok huncut kisgyerekkel.

Ennél jóval több és hangulatosabb fotót, beszámolót és sok-sok meglepit a babócáknál olvashattok. Az első képet én is onnan csentem el. 

Vasárnapi desszert

A múlt héten Hanna, most Nóra baba segítségével készült el 

a vasárnapi desszert. 

Hozzávalók: homok, homok és homok.

Elkészítési mód: A hozzávalókat összekeverjük.
Ha túlságosan elhomokozzuk, egyszerűen kimerünk
egy kicsit a masszából.

Igyekezzünk. Már éhesek, és még házhoz is kell szállítanunk...

Jaj, Huni! A slusszkulcsot is belesütötted?

Felnőttszáj

Minden jel arra mutat, és ezek olvasásában Anya lassan nagyobb szakértő lesz, mint Winnetou, hogy alsó fogsorom újabb fogacskákkal gazdagodott. Szokás szerint Apa, aki nagyobb szakértő, mint Old Shatterhand, ezúttal is megkérdőjelezte a nyilvánvaló, nyelvvel érinthető tényt és felcsapott fognyomozónak. Próbálkozott kézzel-lábbal, de sokra nem ment vele, és hogy a felettébb furcsa tevékenységének hatékonyságát növelje egészen közel hajolt az arcomhoz.

Vesztére. Mert egy óvatlan pillanatban pisze-puszinak álcázott támadásba lendültem, hirtelen bekaptam Apa orrát, és jól ráharaptam. Apa felordított, én felnevettem, Anya meg felcsendült:
-Tessék! Kellett neked beleütni az orrod!
-Nem is baj, legalább így pontosan megtudom, hogy hány foga van Hunikának.-mondta Apa, miközben az orrát simogatta.
-
-Megszámolom a fognyomokat az orromon.

Közönségszolgálat

Kapok dicséreteket. Sokat. De panasz is van. Bőven. Kevés a fotó. Rövid a film. A tegnap semmit nem jegyeztél a naplóba! És ma sem! Erről nem írsz? Arról nincs véleményed? A tegnap nem történt semmi veled? Ma sem? És egy fotó sem készült arról, ami nem történt? Nincs egy árva kép, ami a tegnapi vagy mai nemtörténést dokumentálná? Vagy film? Még ha rövid is... Ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekkel van tele a panaszfüzet...

Kommentár nélkül