Tavaly télen még Babszem Jankó voltam, de azóta megtanultam könyvekből, hogy mi történik mikor havazik, hogy mi a hó, ki a hóember és a Hókirálynő, úgyhogy számomra nem volt teljesen ismeretlen a jelenség, nem lepődtem meg amikor reggel, még álmos szemekkel hó borította fákat és patyolatfehér bunda alá rejtőzött bokrokat és játszóteret pillantottam meg szobám ablakán keresztül.
Nem annyira Apa, aki még mindig nem húzott téli cipelőt Mégane kisasszony lábaira. De nem is ez aggasztotta annyira, mint a tény, hogy mennie kell, és nem lehet jelen az első igazi hóval való találkozásomnál.
Úgy éreztem ez mindkettejük számára igen fontos és türelmetlenül várt pillanat lehetett, mert Anyával a szokásosnál ritmusosabb tempóban kapkodtuk be a reggelinket, és mire az utolsó falatot is a többi után küldtem már a játszótéren dobálóztunk hógolyókkal.
A játszótéren senki nem volt még, se gyerek, se felnőtt, csak Puli, Gyuri bácsi pulija ropogtatta a fagyos havat tappancsai alatt. Gondolom az emberek többsége nehezen szokik hozzá ehhez a vakító, hideg, jeges, mégis olvadozó fehérséghez, de mi Anyával egész jól szórakoztunk, mígnem felnőttek jelentek meg a környéken és fura tevékenységbe kezdtek.
Az én magasságomból csak annyit láttam, hogy teniszütőhöz hasonló eszközzel a kezükben, térden állva ütlegelték a jéghideg havat. Szőnyeget porolnak a bácsik, világosított fel Anya. A kedvem is elment az egész sétától. Menjünk innen Anya. Ismerős zajok. Sokszor, kora reggel ezek ébresztenek fel...
Úgy éreztem ez mindkettejük számára igen fontos és türelmetlenül várt pillanat lehetett, mert Anyával a szokásosnál ritmusosabb tempóban kapkodtuk be a reggelinket, és mire az utolsó falatot is a többi után küldtem már a játszótéren dobálóztunk hógolyókkal.
Az én magasságomból csak annyit láttam, hogy teniszütőhöz hasonló eszközzel a kezükben, térden állva ütlegelték a jéghideg havat. Szőnyeget porolnak a bácsik, világosított fel Anya. A kedvem is elment az egész sétától. Menjünk innen Anya. Ismerős zajok. Sokszor, kora reggel ezek ébresztenek fel...
6 megjegyzés:
Zsoltinak ennyire nem jött be a havazás.. biztonságosabb volt neki az ölemben, majd bebújt a babakocsiba, és jó meleg takaró alatt álomba szenderült.
Én is voltam gyerek!! Tényleg! Nem szerettem a telet, a havat meg végképp nem..ez egy másik téma! Amikor viszont, gyerekekkel vagyok, nagyon élvezem, hogy ők élvezik!:))
Nálunk még nincs hó, de nagyon várom,Bazsi első találkozását a ropogó, fehér, hideg, de izgalmas fehérséggel!:)))
Adrimama
Ja! És a szőnyeget, anyukám is a hóban tisztította! Nosztalgiából, tavaj én is kipróbáltam! Szerintem szép lett, de lehet, hogy csak az emléktől?:))
@ Anna: Majd megbarátkozik Zsoltika is a hóval. Én sem repestem a boldogságtól, aztán a szomszédok szőnyegpüfölése még rontott az összképen, de hosszú a tél, és nemcsak a hó, hanem a vele járó hideg, de erős levegő sem nélkülözhető. Alvásnak sétaközben, vagy utána első osztályú. :)
@Adrienn: A Szüleim sem nagy tél rajongók, legalábbis abból megítélve, hogy folyton pálmafákról álmodoznak :))), de egy kisbabával a fedélzeten minden átértékelődik. :)
Mi is szoktuk szőnyegeinket a hóban tisztítani, de kedves szomszédainkkal ellentétben, mi odafigyelünk arra, hogy lehetőleg ne reggel hétkor püföljünk...:)
Szia Hunika! Milyen szép havas a Jövő utca. Irigykedem rád rendesen... Itt nálunk minden szürke, és állítólag a karácsony sem lesz fehér. Pedig az angyalvárás hóval, hóban az igazi!
Nincs már miért irigykedned Réka. Hamar elment a hó, és most már itt is minden szürke és sáros, de reménykedek abban, hogy a karácsony igazi lesz, olyan, mint a mesékben.
Megjegyzés küldése