Nem akarom a havazásra fogni, de valamire rá kell kennem a mulasztást, és láttam a felnőttek mindenért a felelőst keresik, úgyhogy legyen a hóhullás...A
Vasárnapi Desszert füstbe ment. Mert
Októberi nyár lett volna az alcím, de a téli köntösbe bújtatott ősz, az októberben beköszöntő tél átírta a receptet. Mire magamhoz tértem a meseszerű hópelyhek bűvöletéből már késő volt desszertet fogyasztani. Sőt, Apa szerint annyira késő volt már, hogy egyenesen bűn lett volna bármit is enni.
Mese nem volt, a halasztás mellett kellett döntenem, de közben azon tűnődtem, hogy ki mondja meg mikor, mit lehet enni, és egyáltalán milyen törvény írja elő azt, hogy desszert csak a hetedik napon szolgálható fel harmadik fogásnak.
A négy évszak sem lehet egyforma, és nyár sem lehet egész évben. Akárhogy is dúl a vihar, akárhogy is süvít a szél, legyen zápor, zivatar vagy hófúvás, sötét felhők az égen, ha a szívünkben mindig derű van, akkor a napsütés sosem hiányzik életünkből.
2 megjegyzés:
Nincs mit hozzá szólnom, csak annyit, hogy a képek nagyon jól tükrözik a boldog, békés, kiegyensúlyozott Hunibaba belső világát!!!:)
Adrimama
Adrimama, én elárulom, de csak halkan, és csak Neked, hogy van egy másik belső világ is, ami már nem ennyire kiegyensúlyozott. A neve H betűvel kezdődik, és ISZTI-vel végződik. :)) Az egészséges egyensúly kedvéért. :)
Megjegyzés küldése