Ki mást vihettek volna magukkal, mint kisbabáikat, a tegnapi "csendes" tiltakozásra babakocsikkal kivonult kismamák? Nem véletlenül. Tudták ugyanis, hogy magukra nem sok jóra mennek. Szükségük volt valakire, aki csendes tüntetés ide vagy oda, kitátja száját és ellenkezést nem tűrő lázadó szellemmel kikérje magának és mamának azt az embertelen szemtelenséget amivel kizsebelni szándékozták őket. Nincs ugyanis az a kisbaba aki pici kora ellenére tiltakozásból ne vizsgázott volna jelesre. Kérem mi bármi ellen képesek vagyunk tiltakozni: alvás-ébredés, evés-kakilás, vetkőzés-öltözés, ölbe fel-ölbe le, kiságyba be-kiságyból ki, és sorolhatnám a végtelenségig...A lényeg, hogy velünk bárki, bárhol, bármilyen tiltakozási akcióban biztosra mehet.
Szép számban megjelentünk. Az akcióhoz kispapák is csatlakoztak. Némelyikük üres babakocsival, ugyanis az Ő babájuk a tiltakozás ellen tiltakozott...Ott volt mindenki aki számított. Borsó, Matyi, Zsolti, Eszterke, Emma, Hanna és Nóra babák. A csendes tüntetés abban a pillanatban ért véget, amikor felébredt Boróka és észrevette, hogy apukája csontos válla helyett fejecskéje a babakocsi kényelmes párnáján nyugszik. Ezt nem lehet csak úgy lenyelni! Ölbe fel, kocsiba be, ölbe fel, és így tovább. Egyik másik kisbaba, a tipegős csoportból a port is feltörölte sarat is felmártotta a térről. Magyarán, végső elkeseredettségükben egyesek földhöz vágták magukat.
A magam részéről annyit mondhatok, hogy átaludtam az egész csinnadrattát kezi'csókolom...Az igaz, hogy egyszer én is felüvöltöttem, de azt inkább egy rossz álom számlájára írnám. Szó, mint szó, én is hallattam hangomat a téren, azaz hallattam volna, mert amint "felszóltam" Anya és Apa, együttes erővel azonnal belém fojtottak minden lázadási szándékot. Képzeljétek, betömték a számat! Cumival...Ha még a családban sincs tolerancia. Majd tiltakozok éjszaka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése