Ki nevet a végén?

Én azt mondom elaludtam, Anyáék meg boldogok, mert átaludtam az éjszakát...Valóban, ismét átaludtam az éjszakát, ilyenkor viszont mindig hiányérzetem van. Úgy érzem, mintha elkéstem volna valahonnan, mintha lemaradtam volna valamiről. Tegnap, kora reggel, mielőtt Apa munkába ment, már egy jó nevetésen is túl voltam, a kiadós sírás után...Ezzel szemben most kimaradt az éjszakai ébredés, nyöszörgés, sírás, evés, visszaalvás. Ok, rendben van Anya, örülj, de gondolj bele, a mulasztásokat pótolni kell. Hosszú napunk lesz! 

Cirkusz

Nem telik el úgy nap, hogy terítékre ne kerüljön egyik kedvenc kirakós játékom. Erre, a mindhármunk számára rendkívül szórakoztató agytornára ezidáig a négylábú hinta bizonyult a legalkalmasabb játszófelületnek. Nagyobb biztonságban üldögélek benne ugyanis, mint Szüleim ölében, mert ha alkalomadtán a majom vagy a zsiráf földre "ugrik", vagy netalán "kirepül" kezemből a papagáj, Anyáék könnyebben vissza tudják terelgetni, hessegetni őket a helyükre. 

Ejnye-bejnye! Csintalan kis jószágok...Alig bírok velük! Egy percre be nem áll a szájuk. Képzeljétek, mikor egyszerre ordít az oroszlán, dörmög a medve, kurjant a majom, "beszél" a papagáj, kürtöl az elefánt, és közben ide-oda, pontosabban fel-alá vágtat a zsiráf, már az sem segít, ha közben én is felemelem a hangom. Hogy a szomszédok mit gondolnak ilyenkor rólunk, kit érdekel. Cirkusz van és kész!

Halkan, nehogy meghallja...

...a hinta. A tavaszi nap még félénk és lágy, de napról napra melegebb sugarainak hála, egyre több időt töltünk, egyelőre a városi park jelentette természet ölén.  Rétyen is próbálkoztunk már, de ott sajnos a természet nem fogadott tárt karokkal. Hazafújt a hideg szél. Sebaj! Maradt még  bőven felfedezni való a parkban. Időm is van, tengernyi, hisz a délelőtti séta mellé egy második, délutáni, kora esti kiruccanás is helyet kapott napi tevékenységeink sűrű programjában. 

Ilyenkor együtt megy a csipet-csapat, Apa is velünk tart. Én pedig már nem alszom végig a sétákat, mint kicsi koromban. Ismerkedek a várossal, a madárkákkal, a fákkal, figyelem a robogó autókat, hallgatom a játszó gyerekek boldogan csilingelő hangját, vagy éppen a síró-bőgő kisbabákét. Ha kell, és miért ne kellene, én is besegítek nekik. Aztán irány a játszótér, ahol a játékok sokaságából, a bébihinta a favorit. Itt mindig jól szórakozunk Anyáékkal. Leírhatatlan élmény a magasban, a szabadban való önfeledt repülés.

Azt sajnálom egyedül, hogy mindez idő alatt, az otthoni hinta szomorúan és magányosan lóg a falon. Majd felvidítom, amint hazaérek...Mindenképpen úgy döntöttem, nem mesélek neki a játszótéri hintáról. Biztos fájna neki ha tudná, hogy más hinták is vannak az életemben.  

Cukorbetegeknek figyelem! Nagyon édi fotók következnek. 

Designed by IKEA

Inkább aludnék egyet, Anya!

Látod, milyen óriásí? Te is elférsz...

Már nem bírom sokká...

Végre párnát ért a fejem!

A kocka el van vetve!

Segítetek? Kirakni, ledobni, megenni...

Tavaszi idill

Így kezdődik a délelőtti séta...

Édes álom a verőfényes napsütésben.

Aztán délután indul a mandula...

Hogy mik vannak! Szabadtéri hinta...

Guruzsma, guruzsma...

Végre "valaki", aki kisebb nálam...

Ne félj, Apa!

Kérek egy puszikát!

Kizöldültünk...

Négyszemközt

Négylábú hinta

Hinta vagy nem hinta? Ez itt a kérdés!

Elég kétkedve figyeltem Apát, amint bababútor kollekcióm legújabb darabját illesztette össze. Nem Apa összerakási készségei felől voltak kételyeim, bár a szétszedéshez valószínű jobban ért, sőt még egy tartalmas útmutató is segítségére szolgált, inkább magával a bútordarabbal voltak gondjaim. Elsőre úgy nézett ki, mint egy hinta. Ugyanolyan, mint amiből árgus szemekkel fürkésztem az eseményeket. Még biztonsági övvel is el volt látva. Hurrá! Anyáék is megkívánták a hintázást és maguknak is szerelnek egyet! Ide, az enyém mellé.

Kérem szépen a sót...

A csomagból nem kerültek elő a felfüggesztésre alkalmas kötelékek, de gondoltam, a fémcsövek azért vannak, mert az új hintának nagyobb súlyt kell megtartani. Szavakban leírhatatlan boldogság kerített hatalmába. Együtt fogok hintázni Anyával és Apával! Aztán Apa, számomra még máig is érthetetlen okokból, alulról illesztette a csöveket az ülőkéhez, így hintázásra teljesen alkalmatlanná tette. Miután kivettek a hintából és áthelyeztek négylábú mostohájába, a jól végzett munka örömével állapították meg az új bútordarab tökéletességét. Csalódottságomban még a kötelező fotódokumentációhoz sem tudtam megfelelő arcot vágni. 

Sajnáltam a hintát. Hisz nem azért van, hogy vas lábakkal földhöz szögezzék. Neki szabadon kell szállni, mint madárnak az égen. Majd kárpótolom Apa tévedését és ha nem is tudom kiszabadítani, majd megosztok vele minden finomságot.  

Hogy tudnálak kárpótolni?

Megvan!

Majd együtt jókat eszünk...

...iszunk