Minden héten egy-két nap Nagyéknál vakációzok, hogy ezzel is tehermentesítsem Anyát a délelőtti órákban, amikor Apa munkában van. Igen ám, de a kis hercegnőnket épp az én hiányom zavarja meg annyira, hogy aztán se séta, se evés, se alvás, ergo Anya tehermentesítése sem sikerül úgy, ahogy az tervbe lett véve. Vikike a séta alatt folyton utánam forgatja kicsi fejét, evés közben szintén, keresi a tekintetemet, kutatja a mosolyomat, az elalvás meg azért megy döcögősen, mert ilyenkor zavaró csend honol a lakásban. Mit tesz ilyenkor a porul járt anyuka? Játszani kezd a fényképezőgéppel és készít egy "De édeske!" fotósorozatot a(z egyik) büszkeségéről.
Ahány fotó annyiszor hangzott el a de édeske felkiáltás a számból, még úgy is, hogy Anya a sorozat második felében egy fura effekttel sárgarépaszínűre "festette" a húgomat.
