2012. október 21., vasárnap

Nyugodjon békében

Ne ijedjetek meg, senki nem vészett el, csak átalakult... Szüleimtől tudom, hogy úgy a tolerancia, mint a szimpátia csirája mélyen a családban gyökeredzik. A türelmesség és az együttérzés erkölcsi alapjait a családban kell megteremteni, ahhoz, hogy aztán később a tudásanyagot, úgy az egyéni, mint a közösségi életben kamatoztathassa kicsi és nagy egyaránt. Long story short: amit az "otthoni 7 év alatt" nem kapott meg vagy alaposan nem alapozott meg az ember, azt az égadta világon soha, semmi nem pótolhatja.

Ezt a hosszú és filozofikus mázzal bevont bevezetőt egy szomszédnéniben való óriási csalódásom váltotta ki.

2012. október 17., szerda

Édes kék édeskék

Nagyszerűen indult a napom. Leszámítva az otromba paneleket és a még azoknál is rusnyább-rondább betongarázsokat, szobám ablakából utazási prospektusokba illő idill tárult: az a cseppnyi csapadék, ami az elmúlt napokat jellemezte, elég volt ahhoz, hogy a tömbházak között lapuló pázsitot a világ legszebb zöldjére fesse. Csak a sárguló, barnuló és "rozsduló" szomorúfüzek, hatalmas diófa, az akácok és a fel-felélénkülő szél árulkodnak arról, hogy a tavaszias időjárás ellenére nyakunkon az ősz. 


Később a parkban is hasonlóan idilli látvány fogadott: a szivárvány színeiben pompázó bokrok és falevelek csábító táncot lejtettek a déli harangszó súlyos ritmusaira. Hogyan, mivel tudná mindezt tetézni a mindig és mindennel elégedetlen, pontosítok, a maximalista kisember? Ezzel, ni!

2012. október 13., szombat

Pali

Azt, hogy elkáposztástalanítottátok még nem tudom kimondani, egyebet viszont igen: megtanultam Anyától, hogy melyik a kicsi-, nagy-, mutató- és gyűrűsujjam, Apától tudom, hogy mi a fonákütés, és azt, hogy Anya szexi, tudom azt, hogy mire szolgál a tisztasági betét, és képzeljétek azzal is tisztában vagyok már, hogy ki van a labdában, amit Anya egy ideje a hasán hord, és ami napról-napra nagyobbodik, és időnként igencsak ijesztő alakzatokat ölt.

Smink
Anya a fürdőszobatükör előtt készülődik. Én:
-Mit irkafirkálsz a szemedre?

2012. október 8., hétfő

Gyerekszájcsokor ismét

Ezerrel lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál...(folytatás)


-Apa! Apa! 
-Mondjad, Mackó! Mi történt?
-Jön a Mikulás! És, és, és hoz nekem... kúpot!

-Elfáradtál, Mackó?
-Iiigen...
-Na hadd el, ne keseregj! Mindjárt hazaérünk, gyorsan eszünk leveskét és azután alszol egy nagyot.
-Inkább ne feküdjek le... Ma már egyszer felkeltem.

2012. október 5., péntek

Fejetlenség


Apa elvesztette a fejét, semmisnek nyilvánítja. Hivatalosan meg nem erősített információk szerint az érintett, pontosabban a fejetlen fél határozattan tagadja, hogy a háttérben látható rózsaszínű nyakigcsizma lett volna a szerencsétlen eset okozója.

2012. október 1., hétfő

Gyerekszájcsokor

Most már nincs visszaút; beszélgetek, lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál. 


Egy amúgy kiérdemelt, ergo jogos apai fejmosás után Anya combjait átölelve kerestem némi vigasztalást:
-Anyám tyúkja vagy? - kérdezte Apa egy kis megjátszott haraggal a hangjában.
Gondoltam, itt a nagy és elmulaszthatatlan lehetőség, hogy visszanyerjem Apa kegyeit:
-Nem, Apa tyúkja vagyok - feleltem hízelgően.