Anya pocijának kikerekedésével egyenes arányban gyarapszanak az egykori pocaklakásom jelenlegi bérlőjének nemi hovatartozása körüli találgatások. Természetesen Apának, mint mindig, most sincsenek kételyei, hisz Ő mindenhez ért, mindent tud, így azt is, hogy Ő egy dolgot tud: fiúgyermeket csinálni.
Amíg azonban végleges, végső és megfellebbezhetetlen válasz nem születik a kérdésre, addig Apa eképp riogatja Anyát, aki mindenáron -Minden Áron?- kislányt szeretne, de engem is, aki tanácstalanul állok az ügy előtt, mert még mindig nem tudom, hogy fiú vagy lány lehet számomra a legmegfelelőbb játszó-, szoba- vagy lelkitárs, teniszpartner, testvér vagy barát...
-Felemelem a két kezemet, és úgy köszönöm meg, hogy nem lányom született! - jegyezte meg Apa a mellettünk elhaladó két serdülőlány "margójára", akikkel, ha engem kérdeztek az égvilágon semmi baj nem lett volna, ha lábon járó karácsonyfák, vagy mondjuk napraforgók lettek volna és nem hús-vér emberek.
-Jaj! - tromfolta le rögtön Apát Anya. Hogy tudsz ilyent mondani!?
-Majd 14 év múlva, amikor a Te lányod is ilyen csomagolásban bocsájtja magát áruba, megmondom - okoskodott a "mindentudó".
-Mi bajod van a lányokkal? Hunika is öltözködhet polgárpukkasztóan - "nyugtatta" meg Apát Anya.
-Az lehet, de az Ő fején nem lesz virág, az hétszentség!- jelentette ki Apa. Okosabb maradt volna, ha hallgat...
1 megjegyzés:
Hunika! Szüleid, nem bíznak semmit a véletlenre, így már jó előre (14 év), vannak terveik:))))Te csak játssz, kápráztasd el a környezetedet, és hagyd ezeket a nehéz problémákat anyáékra:))
Megjegyzés küldése