Ma péntek van, ezért festek egy közeljövőképet egy pár, múlt szombaton készült fénykép segítségével. Még mielőtt megkérdeznétek, hogy miért jövőkép, ha múltbeliek a fotók, és ezzel teljesen összezavarnátok, gyorsan továbblépek.
A konyhapulton való láblógatás, bár itt az sem bizonyítható a hálózsák miatt, a reggelek meghatározó tevékenysége. Míg a konyhatündér láthatatlan, mégis fel-felcsillanó varázspálcájával ínycsiklandozó reggelit rajzol az asztalra, addig én türelmesen várom a papit, de azt is, hogy szombat legyen, Apa is itthon legyen, hogy vicceket és mókákat, olykor, néha, elég gyakran, összeráncolt szemöldököket is szolgáljon a reggeli mellé, és persze megörökítse a pillanatot. A pillanatot mondom, mert mikor ennek egy pillanata, mi már a képernyőre tapadt szemeinkkel körözünk a Melbourne-i aszfaltcsíkon valamelyik kacsacsőr fedélzetén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése