Lóga lába lóga

Lóg a lóba lóga, nincsen semmi dóga, mert ha dóga volna, nagy jelentőséget nem tulajdonítana a mikroszkopikus méretnél is apróbb morzsaszemeknek a konyha csempepadlóján, amiket mellesleg ő maga hullatott oda perecmajszolgatás közben.

Elhullattam, felveszem, a hűtőbe beteszem, de előbb elpakolom a babaszéket az útból. Így ni!

Apróhirdetés

A pólómon ékeskedő felírat nem csalás, nem ámítás! Sajnos!
Jutányos áron eladó vírusos mandulagyulladás és 39 fokos láz.
Kettő az egyben. 

Wilma, I'm Home!

Yabba-Dabba-Doo!

Ha nem is a fenti megszólítással, és ezeket a szavakat kurjantva, de hasonló, csak halk és visszafojtott lelkendezéssel érkezik haza Apa is nap mint nap. Halk és visszafogott, mert általában én abban az órában pihenem a délelőtti fáradalmakat...

A másik oldalon, Anya meg én, hasonló lelki állapotban, tárt karokkal és türelmetlenül várakozunk a pillanatra, amikortól már hárman párban folytatódhat a napunk.

Ez történt korábban! >>>

Vasárnapi desszert

Ma sem ússzuk meg desszert nélkül, de ki akarja megúszni? A hab a tortán ezúttal a konyhám 360° fokos panorámája, bár ha Anyát kérdeznétek, bizonyára a bájos, "Don Huni" tekintetemet nevezné meg...

Ha figyelmesek vagytok az operatőrt is kiszúrhatjátok; segítségként a felvétel elején elárulom kilétét. Na most csukjátok be szépen a szemeteket, a desszert meglepetés! And by the way, New York is a beautiful city. So I heard...

Engedély

Még nem vagyok egészen 100 centi magas, de számomra semmi nem lehetetlen. Nincsenek olyan magasságok, és mélységek, amiket ne tudnék sikerrel venni. Csavaros észjárással bármilyen időszakos testi hiányosságot tudok kompenzálni, és ez számomra óriási móka. Tudom, hogy egy bútordarab, fűtőtest, vagy mondjuk a karácsonyfa megmászása nem említhető egy napon a Föld fenséges és csodálatos hegycsúcsainak meghódításával, de attól én még teletűzdelhetem képzeletbeli zászlócskáimmal a bevett, esetenként megrongált objektumokat.

Legutóbb a márkás-fapados, ez komoly!, DVD lejátszónk hívta fel magára a figyelmet. És kapott is részemről bőségesen. Mármint figyelmet. De egyebet is. Már nem bírtam ellenállni a színes előlap kísértésének, ami egy ideje amúgy is ott illegett-billegett, és lebegett a szemeim előtt, kacéran csalogatva és provokálva engem, és finoman lebillentettem. Annyira finoman, hogy a reccsenés még a konyhába is kihallatszott, ahol Apa "ebéde".

-Mihez nyúltál már megint hozza?-szögezte nekem Apa a kérdést a hallottak alapján, mintegy megbizonyosodva arról, hogy ismét elgörbült valami kezeim között.

-Ott!-ismertem be tüstént hibámat, mert azért hülye nem vagyok, tudom, hogy annak az előlapocskának nem így kell állnia, még ha meg is lazult szegénykém.

-Ki engedte meg, hogy hozzányúlj!?-csatlakozott Anya is az inkvizícióhoz egy költői kérdéssel, nem gondolván, hogy én is annak gondolom, csak másképpen.

-Unooor!-küldtem habozás nélkül a magabiztos választ.

Bevásárlólista

Lassan kezdek aggódni Szüleim miatt. Ne essetek kétségbe, kutya bajuk, na jó Anyát megharaptam szeretetből, Apát meg jól kupán vágtam a teniszütővel hasonló okokból, de ezt, na meg egy pár elszigetelt és ártatlan generációk közötti súrlódást leszámítva minden a legnagyobb rendben van. Legutóbbi megbízásuk azonban gyanakvásra adott okot. Lassan be kell látnom, hogy elkényeztettem őket, és módszert kell váltanom. Elég volt egyszer önszántamból porszívót, felmosót, porolót és törlőrongyot ragadnom -erről majd később-, és hip-hop, a bevásárlólista megírása is az én feladatom lett.

Ennyi a keret, ebbe bele kell férned. Ki vagyok én? Orbán Viktor? Mi következik!? Tárgyalások az E.U.-val? A szakszervezetekkel?

Fordítva tartom a lapot, hadd lássák, ez nem az én kompetenciám!

Apa el kellett volna dobnod azt a fránya reklámpapírt! Nem te tanítottál az agresszív reklámok ellen védekezni? Többé nem tehetem meg! A legutóbb is botrány lett belőle. Anyának nem volt mire zöldséget hámozni. Ez sokat elárul a családon belüli erőviszonyokról...Mindegy. Lapozzunk. Lapozzunk!!! Itt a gyümölcsök vannak! Passz!

Kicsoda ez a Kedvezményes Áron?

Ki gondolta volna, hogy ez ekkora móka?

A kívánt termékeket kitépem a lapból. Irány a vásár!

Bűvölet HD-ben

Legutóbbi desszertem, amit vasárnap Veletek együtt, játszva készítettem el, nagyon cukira sikeredett. Az egyszerű, kétlépéses mézesmázos cukorfalat láttán nem csak a nagymamák sikítottak fel kórusban, hogy aszongya, aszongya hogy, Egyem meg!, hanem még messzi földön, hetedhét országon, az adriai tengeren, de még az üveghegyen is túl, keresztszüleim is megnyalták a szájuk szélét, és lüktető vércukorszinttel ugyan, de elégedetten és büszkén dőltek hátra a díványon a következő látványkép bűvöletében.

Nagy felbontású derű

Gyümölcslecsó

Alma banánnal, banán barackkal, barack szilvával, szilva körtével, körte szőlővel, szőlő kivivel, kivi mangóval, mangó ananásszal, hozzáadva egy kis piskóta vagy keksz. De várjunk csak! Nincs vége. Alma-banán, banán-alma...Elég! Meguntam. Váltsunk.

Nem irigylem Anyát. Mindig azon vacillál, hogy mit főzicskéljen nekem, gondoskodik arról, hogy kivétel nélkül mindig frissen elkészített eledel kerüljön az asztalomra, ennek ellenére én mégsem tudom meghálálni azzal, hogy ellenkezés, és Nád a házam teteje nélkül bármit is elfogyasszak. Látod Anya? Ezt az Almát már szeretem! Nyám-nyám!

A hó ünnepe

Végre megérkezett a tél! Úgy, ahogy a nagykönyvben írva találtatik. Előző este még egy kiadós zápor kedvtelenítette el az évszak szerelmeseit, de az éjszaka hidege végezte dolgát, és reggelre a város fehérbe borult. Szóval erre mondják, hófehér...

Mivel a hőmérséklet negatív és pozitív értékek között kötéltáncolt, a télapó szakálla eléggé vizenyősen landolt, de épp megfelelő volt ahhoz, hogy jó kis hogogókat formázzunk belőle.

Míg Anya a "Betis"-ben vásárolt, addig a Szabó Kati sportcsarnok mögötti placcon épp ezt tettük Apával. Vagyis azt, amit minden ihlettől megszállottt művész tesz, akaratunkon kívül alkottunk.

Második rész. Első rész ITT.

Anya is megérkezett nemsokára. Az egyszemélyes esküdtszék és törvénybíró azonnal kihirdette a lesújtó ítéletet: Elég ronda ez a hóember...Na de Anya! Valóban nem olyan szép, mint a fejlécben láthatóak, kicsit savanyú az ábrázata, kicsit sárga, mert közben lepisálta egy kóbor kutya, de a miénk. 

Jól van na!, próbált szépíteni Anya jéghideg véleményén. A feje csúnya, nincs szája, orra, se kalapja, se sála. Ezekkel az érvekkel nem lehetett vitatkozni.

Vasárnapi desszert

Két lépésben. Ha már itt vagytok, akkor könnyű a dolgotok, hiszen az első lépést már meg is tettétek. Ugye milyen egyszerű? 

Na most! A második sem bonyolult, viszont segítség nélkül kell megtalálnotok az elkészítési mód utolsó elemét. Ne aggódjatok, sikerülni fog!

Fényképalanyból fényképész

Ma kivételesen nem a rólam készült fotókból válogattam párat, hanem azokból, amiket jómagam készítettem, az Anya kezéből nem kis hiszti árán kicsikart családi fényképezőgéppel, aminek, csak úgy zárójelben jegyzem meg, a ki-be kapcsoló gombja nem gyári beállításban működött. Ezt rögvest jeleztem az illetékeseknek, a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett...

Rendben, akkor mehet a fotózás. Emlékezetek még arra a csodaszép fotóra, amit Apa segítségével Anyáról készítettem Karácsony estéjén? Tudom, hogy nehezetekre esik elhinni, de ezen fényképek elkészítésekor már senki nem asszisztált nekem. Remélem pontozzátok.

Bábó

A fotófülke lengőajtaja

Még egy felnőttnek sem egyszerű ebből a színkavalkádból...

...kiszúrni a nemzeti színeket.

Scarface

-Hunika, mi történt az arcoddal? Hol ütötted meg?
-Parko...
-A parkban?
-'gen.

-És mibe ütötted be ilyen csúnyán?
-Kőőő.

-És sírtál? Mi történt azután?
-Anyó!
-Mit csinált Anya?
-Nó, nó, nó!
-Megszidott?
-Nnnem!
-Akkor kit szidott meg Anya?
-Anyóó, kőő. Nó, nó, nó!

Óév. Ó év!

Azt is mondhatnám, hogy egy rövidke szabadságot vettem ki az évforduló idejére, de nem hazudhatok Nektek. Az történt, hogy év végére egészen váratlanul besokalltam. Két napig egyebet sem csináltam csak sírtam és bömböltem. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Anya, aki a nagybetűs türelem két lábon járó monumentuma hősiesen állta a sarat, Apának viszont hamar szertegurultak a gyógyszerei. És mivel Ő az, aki "tollbamondás" után lejegyzi ide gondolataimat, azok után, hogy összeakadt bajuszunk, ez a művelet fizikailag már nem volt lehetséges. Hogy aszongya lemerült, mint a Duracell Gyuszi...izé, nyuszi, meg blá, blá, blá.

És akkor mit mondjak én? Egy fergeteges év végén járok. Életem első teljes esztendejének a végén. És itt ez a kulcsszó: első. Egy olyan évet búcsúztatok, mely során Szüleimmel egyetemben annyi és még egyszer egy annyi elsőt megéltünk.

Soroljam? Az első fogacskák, és az avval járó első fogmosás, az első barátok és barátnék, az első lépések, külföldi vakáció, az első szavak, az első születésnap, az első és hoppá(!) az utolsó keresztelő, az első szülinap, az első teniszlecke és az első igazi karácsony. Lehet ezt még überelni? Ezért sírtam Apa, na meg azért, mert megtehetem...egyelőre.

Aztán valahogy, mindannyiunk megkönnyebbülésére összeszedtem magam, és jó kedvvel indultam útnak. 2012-be mentünk. Első állomásunk Nóra baba, Réka, Oszkár és Bátor kutya főhadiszállása. Az Óév méltó búcsúztatása volt. Volt játék, fergeteges buli gyerekzenére, ízletes ételek, divatos koktélok, és ami a legfontosabb, barátaink társasága. Nemrég írtam, hogy számomra 2011 a barátság jegyében telt, a barátságról szólt, és mivel lehetne ezt jobban überelni, mint avval, hogy barátokkal karöltve búcsúztattunk egy évet és köszöntöttük a másikat. Boldog Új Évek Kedves Barátaim!