2012. január 27., péntek

Wilma, I'm Home!

Yabba-Dabba-Doo!
Ha nem is a fenti megszólítással, és ezeket a szavakat kurjantva, de hasonló, csak halk és visszafojtott lelkendezéssel érkezik haza Apa is nap mint nap. Halk és visszafogott, mert általában én abban az órában pihenem a délelőtti fáradalmakat...

A másik oldalon, Anya meg én, hasonló lelki állapotban, tárt karokkal és türelmetlenül várakozunk a pillanatra, amikortól már hárman párban folytatódhat a napunk.

Ez történt korábban! >>>









Nincsenek megjegyzések: