Szín-játék

Nevezzetek meg legalább 1 színt, ami nem szerepel a fotón. 

Romantikus komédia

A múlt hét olyan volt, mintha egy Hollywoodban kiagyalt forgatókönyv szerint zajlottak volna az események. Nóra babával kétszer is taliztunk, és töltöttünk el két felejthetetlen estét. Először az Anyukák szerveztek egy játékestet szerdára, arra az időpontra, amikor a büszke Apukák fallabdázás közben vezetik le fölös energiájukat. Töltenének 24/24-et velünk, és akkor kíváncsi lennék, maradna-e még fölös energia, na nem fallabdázni, csak úgy létezni, meglenni...Aztán mégis úgy sikerült, hogy elmaradt a tornaóra, így nem kettő, hanem négy gyertyatartónk volt.

Pár nappal később egy a keresztszüleim által alaposan kitervelt, és a Szabó család által profi módon végrehajtott bombameglepetésben volt részünk, maradjunk annyiban, hogy idén hozzánk eljött már az Angyalka, és ennek apropóján újra találkozhattunk, és ismét együtt tehettük mindazt, amihez a legjobban értünk: önmagunk, egymás és Szüleink szórakoztatása.

A jóképű fiatalember a fitneszteremben pillantotta meg
a szépséget, akit...

Vihar előtti csend

Nem is olyan régen próbáltam ki Apa egyik olvasási módszerét. Jó kis móka volt. Annyira megkedveltem, hogy most már minden este megragadom a spéci, vízálló állatkás könyvecskét, és ha nem vagyunk késésben a fürdéssel, akkor a benne levő állatok hangját gyakorlom hangutánzó szavakkal.

Aztán Adrimama rámutatott arra, hogy létezik egy másik helység is, ahol alkalmazható a fenti módszer, ahogy Ő fogalmazott, a dupla élvezet. Igaz, hogy blognagyi úgy gondolta, hogy az még nem aktuális az én esetemben, pedig nagyon is az volt, csak akkor még nem volt szalonképes fotó- és videóbizonyíték a kezemben.

Kopogtat a tél

Mondtam én már nektek, hogy nem adom fel. Semmilyen téren, és semmilyen területen. Addig amíg eldöntöm, hogy mi az, amit igazán szeretek csinálni, addig mindent kipróbálok. Mindent, ami eszem, kezem ügyébe kerül. 

Mert lehet, hogy a tegnap a pempi csomag megmászása félsiker volt, és épp a csúcsról csúsztam le, de ma már a fotelre is simán felmászok. És lehet, hogy a teniszütőt a tegnap még tádikó-nak hívtam, de közben rájöttem arra, hogy könnyebb lesz két lépésben megtanulni, ejtettem a teniszt, és ma már könnyedén kimondom, hogy ütő. 

És lehet, hogy...

A magyar ember két dolgot csinál

Ma megmutatom Nektek a teljes portfóliót amiből kiszeltem az elmúlt vasárnap desszertjét. Ennek apropóján beszámolok a tegnapi táncház "nagy" eseményéről is. Azzal kezdődött a délután, hogy jó nagyot aludtam, kompenzálva valamelyest az éjszakázást, és emiatt Anyával kiszaladtunk az időből. Ezért aztán rohannunk, szaladnunk kellett, hogy utolérjük...magunkat. Ezt a fura kergetőzést nem egészen értem...Még arra sem volt időnk, hogy megfelelően elköszönjünk Apától, aki meg is jegyezte az orra alatt, hogy "tessék, csinálj gyereket..."

Este a vacsoránál Apa ekképp faggatott:

-Hunika sikerült időben a táncházba érni?

-...geen...oott...

-És ott mi történt? Gyorsan ledobtad magadról a vastag téli ruhát, és beálltál te is a körbe, a többi gyermek közé? Táncoltál? Guggoltál?

-Eeemm...

-Hát akkor mit csináltál a táncházban?

-Kakaa...    
    

Hölgyeim és Uram, Erik!

Elmesélek Nektek egy érdekes sztorit. Olyan közel voltam ahhoz, hogy most ne Huni babaként ismerjetek, mint Pest Budához. Apának az volt a titkon dédelgetett vágya és álma, hogy elsőszülött gyermekét, természetesen abban az esetben, ha fiú lesz, Majtényi Erik temesvári költő, író és műfordító tiszteletére Erik névre keresztelje. Anyának valahogy nem volt fülére a dolog. Attól tartott, hogy Feriből Gizi lesz; gyakran, még a pocaklakásból fülelve hallottam avval érvelni, hogy nem szeretné, ha fiacskáját Erinek, vagy Erikának "becézné" a kegyetlen gyerekszáj.

A sors és a véletlen azonban az Élet-játék erős játékosai. Anyának is volt ám egy álma. Igazi. Anya álmában születendő kisfiát, azaz engem, Hunornak szólította. Egy ilyen erőteljes érvvel Apa nem vitatkozott mondván, Isteni üzenetről van szó.
Így lettem Huni baba.

A sors és a véletlen az Élet-játék erős játékosai. Csupán egy pár nappal azután, hogy világra jöttem, közelebb hozzánk, mint Pest Budához, egy másik kisfiú is játszani kezdte a bűvös játékot. Ő Erik.

Vasárnapi desszert

Találjátok ki, mi a mai desszert!

Ti kértek, madárkák?

Őröljetek fogacskák!

A nevem Hunor, alias Márton. Maszat Márton.

Fürdőköntös

Fény-árnyék és egyéb játékok

A tegnapi társasjátékunk rendkívül jól sikerült, és bár hétfő lévén sokan nem ugrottatok a kakaska segítségére, azért született helyes válasz, és ami a legfontosabb nem unatkoztunk. Kuku! Kuku! 

Ma is játszunk. Ezúttal a játékmester Anya lesz. Együtt próbáljuk jobb belátásra bírni a szemben lévő tömbház ablakairól visszaverődő fényt.

Míg Anya a fényképezőgéppel bűvészkedik, addig én, különféle alakzatú játékaimmal a napsugarak útját állom, és így érdekes árnyékok keletkeznek szobám falán. Anya van valaki a hátam mögött?

Játék

Picit unatkozom ma este...

...és azon gondolkodok, hogy mit játszhatnánk együtt?

Megvan! Találjátok ki a hangutánzó szót!

Vasárnapi desszert

Felhívom kedves nézőim figyelmét, hogy a most következő műsorszám megtekintése cukorérzékenyeknek szigorúan csak felügyelet mellett ajánlott. Siketek és nagyothallók a műsort nem fogják hallani, mert nincs feliratozva, de mindenki számára megtekinthető a YouTube-on, és egyéb közösségi portálon, ahol Szüleim megosztják. 

Mindenkinek jut tehát belőle, de vigyázat (!), a műsor kép- és hanghatásai megzavarhatják egyes nézők vasárnapi ebédjét, sőt az sem kizárt, hogy sokan a látottak után kihagyják az elő-, valamint a főételt, és egyenesen a desszertnek ugranak. Nem egyébért, de most kivételesen nagyon fincsi lett. Milyen finom? Mutatom...

Ti szerettek...

...fürdőkádban olvasni? Apa többször mesélte már, hogy fiatalabb korában, segítek betájolni az időben, úgy kábé a 19. században, főleg tanulás közben, de máskor is, gyakran nyakig töltötte vízzel a fürdőkádat, befeküdt, és a könyvet tartva, csak a két kezét a szárazon hagyva, ott tanulgatott, olvasgatott. A történet nagyon szép, csak éppen arról nem szólt a fáma, hogy mit szólt ehhez a négytagú család háromnegyede. Mert a jó könyvet úgy-e nehéz lettenni, és olykor az én drága Apukám órákig feküdt a kádban, sokszor csonttá fagyva a már félig-meddig kihűlt vízben, mondván, még csak egy fejezet, csak egy oldal, vagy bekezdés. Eközben a többiek...Én is kipróbáltam.

Fej vagy írás?

Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi történt kerek egy másodperc múlva, fordítsátok meg a képet.  

Ütős sportok napja. Tenisz

Egy ilyen eseményt Apával semmiképp nem hagyhattunk ki. És mégis úgy sikerült...Mármint nem sikerült. Időben ott lenni. Azaz mi ott voltunk. Összezavartalak. Gyorsan tisztázom, mi sikerült, mi nem, és hogy ott voltunk, vagy sem. A délelőtt 10 és 13 óra közötti bemutatót valóban lekéstük, mert Szüleim úgy döntöttek, hogy a jó alvást a nap esetleges rossz folytatása miatt nem szakítják meg. Végül a jó alvás négy órásra sikeredett. A gyors ebéd és öltözködés után Apával útra keltünk. Első megálló a teniszpálya.

A 13 órától meghirdetett nyílt amatőr bajnokságnak híre-hamva sem volt. Pedig jó lett volna kipróbálni a tudásomat valaki más ellen is. Apát már simán verem. De nem csüggedtünk el. Rögtön elfoglaltunk egy pályát, és az előző látogatások, meg az otthoni gyakorlások után salakba vetettük magunkat, és elkezdtük életem első igazi teniszedzését. Biztos vagyok benne, hogy Roger és Rafa is hasonlóan kezdték...

Amint látjátok, egy teljesen új sportág született ebből a próbálkozásból, ami a tenisz, a gyeplabda, a hoki, a golf és a foci keveréke. Majd találok nevet is neki, de most nem érek rá, mert veszekszik a papa...