A tegnap...

...szar napom volt. Akárhogy is nézem, fentről lefele, vagy lentről felfele, Apa szavaival élve minden tiszta kukikaka volt. Történt ugyanis, hogy öt napon át a legnagyobb akaratom ellenére se sikerült elvégeznem, megvalósítanom azt, amitől minden ember valamelyest megkönnyebbül...Gondolhatjátok milyen hiányérzetem volt, milyen pipa voltam...Szüleimnek se lehetett könnyű elviselni hangulatgörbéimet.

Nem hiszem, hogy az emberiség történelmében volt még eseményt, amit ekkora várakozás előzött meg. Azt is mondhatnám, hogy azzal keltünk és azzal feküdtünk, a nagy dolog mégsem következett be. Eljátszottunk a gondolattal, hogy külső beavatkozással orvosoljuk ezt az embert megpróbáló állapotot. Anya vállalta a piszkos munkát. Ettől kérem én teljesen beszartam...

Aztán a tegnap délelőtt, amikor már szinte feladtuk szélmalomharcunkat, rohamos hirtelenséggel oda jutottunk, hogy nem tudtuk, hogy keveredünk ki belőle. Shit happens...