Úgy gondolom rövid idő alatt sok mindent tanultam. Időnként olyan érzésem támad, mintha kalendárium lenne a fejem. Bár e két rövid kijelentésben többször is utalás esik az időre, ez lenne az az egy dolog amivel nem igazán tudok zöld ágra vergődni. Mármint az időszámítással. Nézzük csak. Szeptemberben születtem, tehát már négy hónapja élem "nagyvilági életemet" -Apa idézet-, mégis csak három hónapos vagyok. Aztán itt van ez a nagy Újévi felhajtás. Ha új év veszi kezdetét, akkor én is egy újabb (élet)évet véshetek naptáramba? Ki tudja...Majd meglátom jövőben. Addig is,
2010. december 31., péntek
2010. december 30., csütörtök
2010. december 29., szerda
2010. december 28., kedd
Ropogós
Cicuanya nevetteti Angyalkáját...Végre Nektek is bemutathatom ropogós nevetésemet. Csak röviden, mert mint minden kisfiú, én is imádom szétszedni a csillogó-villogó elektromos készülékeket, úgyhogy amint felfedeztem Apa kezében a kamerát ropogós kacagásomat mély csodálkozás váltotta...
A lényeg, hogy legyúrtam a "fogorvos effektust". Ismerős Nektek is az a kínos helyzetet, amikor lelkes szüleitek sikertelenül próbálják vendégeik, nagyszülők, keresztmamák és barátok előtt igazolni kisbabájuk különféle adottságait.
A lényeg, hogy legyúrtam a "fogorvos effektust". Ismerős Nektek is az a kínos helyzetet, amikor lelkes szüleitek sikertelenül próbálják vendégeik, nagyszülők, keresztmamák és barátok előtt igazolni kisbabájuk különféle adottságait.
2010. december 27., hétfő
Első Karácsonyom...
...már történelem. A Minden nap Karácsony! családi szappanopera azonban folytatódik. Apa vicces, de hasznos tanácsait Nagyiék is elfogadták, így a karácsonyfa alá került zenés hinta, rugdalózók, pempi, színes könyvek és játékok mellé az Angyalka finom húslevessel, ízletes töltött káposztával és pulykasülttel, friss kaláccsal és tésztákkal rakta tele hűtőnket és éléskamránkat.
Én még pici vagyok ahhoz, hogy Nagyiék főztjét habzsolhassam, de sebaj!, számomra kedves szavaik, forró ölelésük és boldogságtól ragyogó arcuk az igazi ajándék. Szeretetüket én megpróbáltam bájos mosollyal meghálálni. Apától tanultam, hogy a mosoly a legolcsóbb drága ajándék, és mindenki megérti, még az is aki nem ismeri a babanyelvet.
Kedves barátaim, egy kis meglepetést Nektek is készítettem. Ajándékomat az alábbi képek valamelyike alá rejtettem. A megfelelő fotóra kattintva felnyithatjátok az ajándékcsomagok egyikét...
Cicuanya és Brühühü
Baba a fa alatt
Angyalka
2010. december 26., vasárnap
Karácsonyi csoda
Három hónap után végre elkészültek az első közös családi fotók. Megérte a hosszú várakozás: a képek jól sikerültek. Mindhárman ragyogunk rajtuk. Főleg Anya. De Apa is szépen...öregszik. De hogy miért kerültünk ilyen későre lencsevégre együtt, hárman? Eddig Anya és Apa felváltva feleltek a napló képtartalmáért, ezúttal a fotográfus messziről, az ígéretek földjéről érkezett. Vele jött Gyuri, a kíváncsi (Curious George) is. Neki feltétlenül ott kellett lenni a képeken. Mosolygó állatok nélkül egy családi fotó sem teljes. Köszönjük Emőnek a képeket és a sok-sok különleges ajándékot.
Curious George és kíváncsi Huni
Rossz irányba nézel Gyurikám...
2010. december 25., szombat
2010. december 24., péntek
2010. december 23., csütörtök
Állatfarm
Picit megkéstem a mai bejegyzéssel...Ma rettenetesen zsúfolt volt a programom. Ünnepre készülök, úgyhogy ahhoz, hogy mindenre ráérjek korán, de hatalmas jókedvvel ébredtem. Anyával sétáltunk, később meg korai Angyalka érkezett hozzánk, nagyon-nagyon messziről, sok-sok káprázatos ajándékkal . Azután lett volna egy kis időm a naplóírásra, de míg Anya díszített, készített és úgy általában tett-vett, egy rendkívül izgalmas könyv kerített hatalmába. Egyszerűen nem tudtam letenni a kezemből, annyira magával ragadott a tehénkebaba, a kiskacsa és a csacsi fordulatos története...
2010. december 22., szerda
Ajándékok ajándéka
Már egy jó ideje azon töprengek, hogy mit ajándékozzak Szüleimnek. Egyáltalán létezik valahol kerek e Földön az az ajándék, amivel tetőzni lehet azt, amit én Tőlük kaptam? Hogyan lehet megköszönni vagy viszonozni, mivel lehet meghálálni az ajándékok ajándékát, a nagybetűs Életet? Hiszen amit én kaptam az egyszerűen felbecsülhetetlen. Pénzzel megfizethetetlen.
Aztán hallottam Szüleimet arról beszélni, hogy az Ő életük legnagyobb ajándéka én vagyok. Tehát az egyszerű létezésemmel már kvittek lennénk? De hát ez így nem igazságos. Gondoskodó öleléseikért, aggódásukért és szeretetükért ennél jóval több jár. Hiszen azon túl, hogy Anya Életet adott nekem az "egyszerű létezésem" minden perce is Szüleimtől függ. Gondolkodok még hát. Nem sürget az idő. Úgy sem Karácsonyra, hanem egy egész Életre akarok ajándékozni.
Nekem pedig Anya, Apa semmit ne vegyetek. Mindenem megvan amire szükségem van, mert nekem Ti vagytok Életem legnagyobb ajándéka. De ígérjétek meg, hogy gondoltok azokra a gyerekekre, akik szomorúan töltik az Ünnepet, egyedül, éhesen és fázva, azokra akik keservesen álmodoznak mindarról, ami nekem megvan...
2010. december 21., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)