Vegyes érzelmekkel összegeztük az itthon eltöltött első 24 órát. Én tudtam, hogy nem lesz könnyű, de ezek a mai szülők...Mi tagadás, nekem is hozza kell szoknom új környezetemhez. A költözködés, az életmódváltás nem egy leányálom. A kórházban velem egykorú babákkal lógtam, itthon pedig...Imádom Anyát és szeretem Apát, Nagyiék is olyan aranyosak, de legyünk őszinték: nem egyszerre húztunk gatyát...Az én kis világom rendesen felborult, vagy inkább kiborult és az Anyáék komfortzónája is történelem már. Amolyan rendezett rendetlenség uralkodik most körülöttünk. Ne kérdezzétek hány óra van, azt se tudom hol a fejem. Az éjszaka felemásra sikeredett. A szó szoros értelmében. Felét átordítottuk, felét átaludtuk. Apa valami klasszikus muzsikát hallgattatott velem. Gondolta megnyugszom. Én meg gondoltam "ráéneklek" a negatívra, úgyhogy rázendítettem: ááááá!!! Ekkor Apa, hogy még meggyőzőbb legyen bevetette a nehéztüzérséget és rágyújtott kicsi kutyás nótájára. Annyi különbséggel, hogy a tarka kicsi kutya most megfázott...Apa összekeverted a kutyusokat!
Reggel van. Érkezik Apa, aztán Anya. Valami fura fekete karikák vannak a szemükön...Á, a John Lennon szemüvegek...Kicsi kutya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése