Somvirággal, kakukkfűvel

Egy késő tavaszi, kora nyári erdei sétánk közben jutott eszembe Sándor bácsi e remek, dalba öntött versikéje.

A „somfavirág” az óvodai évzáróünnepség repertoárjában is helyet kapott, a rögtönzött próba csak segíthet a produkción...

Ornella Fiorini: Lányomnak

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek.

Jépa, jetek, mogyojó

Anya végre beadta a derekát és vásárolt egy doboz - jótékony hatás ide vagy oda, de szerinte undorítóan festő - fürjtojást, amit korábban már volt szerencsénk fogyasztani itt-ott, ott...hon azonban még sosem került terítékre.

„Tojások”. Egyik kicsi, másik pici.

Nagy testvérként természetesen kötelességemnek éreztem, hogy a reggelinél húgomat ellássam a menü származásával, eredetével kapcsolatos megfelelő információkkal. Már a startnál beragadtunk...

A pityke és a kakas

A néhai Szabó Gyula, a nemzet színésze és mesemondója teszi emlékezetessé a Magyar népmesék-sorozat eme gyöngyszemét.

Gyuszi bácsit páratlan tehetséggel áldotta meg az ég: úgy mesélt, hogy a hallgatóban, gyermekben és felnőttben egyaránt, azonnal életre kelt a történet. Még pityke is, pedig szegénykém időközben, megfulladt a kökénytől...

Viszontlátásra!

Sokszor megígértük már, hogy gyakrabban jelentkezünk naplóbejegyzésekkel, ám iksz millió okból kifolyólag, mégsem tartottuk be az adott szót, pedig nem vagyunk politikusok. No, mindegy! Hogy lesz-e ezentúl több olvasnivaló - mert írnivaló az van bőven - nem tudni, tudniillik a főszerkesztő úr óvódás, én pedig többnyire magammal vagyok elfoglalva.

A minap, miközben a tükörben affektáltam, és Anya legnagyobb örömére művészi szintre emeltem a nyálazást, elképzeltem egy ciki jelenetet, egy kínos találkozást a jövőmből, azt, amikor Apa megismeri első, vagy valahányadik udvarlómat. 

Ünnepi desszert: mézeskalács (Recept)

Akárcsak a karácsonyfa, az otthon elkészített fahéjas és szegfűszeges illatú mézeskalács is a szent ünnep egyik elmaradhatatlan, nélkülözhetetlen kelléke. 

2010-ről nincsenek "ésszel fogható" emlékeim, azt viszont biztosra állíthatom, hogy családunkban immár harmadik éve a karácsonyi készülődés, az ünnepre való ráhangolódás egyik legjelentősebb mozzanata a meghitt zenei aláfestés melletti mézeskalácssütés.  

Hóembernek se füle, se farka

Józan ésszel fel nem fogható és a ráció semmiféle eszközével meg nem magyarázható a minden-reggeli óvodai prünnyögésem. A "Mindenütt jó, de legjobb otthon" közhely nem fedi teljesen kavargó keserédes érzelmeim igazságát. És az sem, hogy nem szeretem. Mindenki ezerrel dolgozik azon, hogy zökkenőmentesek legyenek az ott töltött óráim. A Viki-puszi, az anyaintegetés, az Iduka nénizés, a menüolvasás, az ovi-vécézés, és végül a könnyáztatta apaintegetés észrevétlenül a hétköznapok reggeleinek rituáléjává vált.

V1któria

2012. november 27-én teljesedett ki a Szüleim által megálmodott családlétszám. Fogalmam sincs, hogy a családpszichológusok mit tartanak ideálisnak, optimálisnak vagy tökéletesnek ezen a téren, egy dolgot viszont tudok, és azt jól: az amúgy is magas alapjárati fordulatszámon pörgő életemet tündéri kezecskék kapcsolták sok-sok fokozattal feljebb. 

Való igaz, kezdetben nem igazán tudtam hová tenni a csukott szemű, olykor csendes, máskor fennhangon sipítozó, oly törékenynek látszó angyali lényt.

A másodikkal sokkal könnyebb

Ha napokra konvertálhatnám Anya Vikikével való várandósága alatt hallott "Majd meglátjátok, a másodikkal sokkal könnyebb lesz!" közhellyé degradált életigazság számát, az óvodai évekről már rég múltidőben beszélnék... 

A vaskos tapasztalatból eredő, megnyugtató szándékú állítást a már két- vagy többgyermekes anyukák, és főleg az apukák, mert ugye ők mindent jobban tudnak?, érvrengeteggel támasztották alá, viszont szinte mindegyikük mellőzte az első gyermek kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen szerepét. 

Mi ez a nagy csend?

Érdekes grafikát találtunk a Facebook-on - hol máshol? -, ami útmutatóul szolgálhat a még tapasztalatlan, folyton válaszokat és megoldásokat kereső, első gyermekes szülőknek. 

Az ábra frappáns magyarázatokkal szolgál azokra az egyáltalán nem mindennapi, de oly áhított szituációkra, amikor síri csend honol a lakásban. Igen ám, de ilyenkor az egészséges kíváncsiság vezérelte, rendkívül leleményes totyogók holtbiztos, hogy nyakig benne vannak valami csínytevésben: falat firkálnak, csokit majszolnak, alszanak - naná!-, megtalálták az anyuka mobilját, a bútorzaton császkálnak-mászkálnak, vagy épp kukáznak.