Képriport: látogatóban Nóránál és Lillánál

Rendhagyóra sikeredett a tegnapi déli sétánk. Végre! Imádunk a városban és a parkban lófrálni, az otthon-belváros útvonalon található összes játszóteret sem adnánk oda semmiért, viszont kell néha a helyszín- és környezetváltás, egy kis vérfrissítés mindig jól jön.

A még félénken ébredező tavasz ringatásában Nóra és Lilla zöldellő udvara, és saját, személyre szabott játszótere a megfelelő helyszín volt arra, hogy az időjárás miatt kissé szomorkás hangulatú vasárnapot kellőképpen felvidítsa, jócskán javítva mindannyiunk kedélyállapotán. Beszéljenek tovább a képek!

Mesés varázspálca

A tegnapi billentyűzetbillegetésem sikerén felbuzdulva, ma ismét jelentkezem: ezúttal a copy-paste funkciót próbálom ki; úgy hallottam, hogy ezen egyszerű, kétlépéses ujjmozzanat segítségével egyesek egész szép, doktori címmel felvértezett karriert futottak be.  

Egy nagyon szép, szülőknek és gyermekeiknek egyaránt tanulságos idézetre bukkantam, ezt szeretném megosztani Veletek, egy pár fotó kíséretében, abban reménykedve, hogy ugyanez dukál arra az esetre is, ha a mesét nem szülő, hanem tesó olvassa.

VikiLeaks

Rettenetes fáziskésésben vagyunk! Annyi beszámolni valónk van, lenne, hogy Dunát rekeszthetnénk velük. Kifogásunk, mentségünk is van, lenne arra, hogy  - immár jó ideje  - miért nem hozakodtunk elő újdonságokkal, de nem akarunk mentegetőzni, vagy kibújni a felelősség alól, elvégre egy napló úgy napló, ha napirenden ír bele az ember. Igen ám, de emberkék terveznek, víruskák végeznek... No, de micsoda szemtelenség, hogy be sem mutatkozok Nektek, csak fecsegek, mint locsi-fecsi Viki?! A nevem Viktória, Kerekes Viktória, mától kezdve bátyuskám fémjelezte napló társszerzője leszek. Hurrá!

Megtanultam olvasni

Tisztában vagyok azzal, hogy a nézők, olvasók türelmi ideje és figyelmi határa általában (videók esetében) legtovább egy percig tart; ennek ellenére most egy hosszabb kisfilmet mutatok Nektek, nem egyébért, de szerintem Ti sem tudnátok egy percen belül kiolvasni egy könyvet. A címben tett állítás persze enyhe túlzás, ugyanis még nem birtoklom teljesen a betűk ismeretét, többszöri olvasás után azonban sikerült szóról-szóra memorizálnom Maszat egy teljes napját, amit Sári és az állatok társaságában, Aliz tanyáján töltött. És ez már valami.

Ez egy rossz nap volt

Vontam le a konklúziót hétfőn este, pedig még nem ért véget a nap; hátra volt a meseolvasás, ám Apa minden igyekezete, remek előadókészsége, a mesék fantáziavilágának színes, festői tájai és bájos szereplői sem tudták feledtetni a szomorú tényt, hogy meghatározatlan ideig Vikike és Anya nélkül kell boldogulnunk. Tudom, ez egy kicsit egoistán hangzik, mert úgy tűnik ki belőle, mintha én lennék a (jobban) szenvedő alany, pedig nem így van.

Emberek és nők

Van egy jó szokásom, amit számomra érthetetlen okokból Szüleim rossznak minősítenek, éspedig: evés közben rajfilmeket, mesefilmeket, mondókákat és gyerekdalokat, valamint rockkoncerteket nézek, hallgatok.

No, nem azért, mert rossz a kaja, és valamivel el kell vonnom a figyelmemet a terítékről, mégis a figyelemmel kapcsolatos: koromból adódóan türelmetlen vagyok, és legyen bármilyen hihetetlenül finom és nyálcsorgató Anya főzte, egymagában nem elegendő ahhoz, hogy székhez, asztalhoz szögezzen 15-20 percig.

Ebből felnőttkorra evés közbeni újságolvasás lesz, feltéve, ha fennmarad addigra a "print".

Helyzetképek

"A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!" Honoré de Balzac

Vikike érkezésével merőben megváltoztak a mindennapjaim. Már semmi sem a régi! Azzal semmi bajom nincs, hogy Szüleim rám irányuló figyelme azóta megoszlik kettőnk között: Anya és Apa komoly tartalékkal rendelkezhetnek, mert én egyáltalán nem érzem úgy, hogy horribile dictu!, háttérbe szorultam volna. A mi családunk nem a Red Bull vagy a Ferrari csapata, ahol a versenyzők egyikét egyértelműen másodhegedűsi posztba szerződik. Nincs kispad és nincsenek pótjátékosok.

Nálunk mindenki prímás, mindenki egyformán fontos, egyformán éhes és édes, álmos és bájos, játékos, durcás-dacos, huncut és gyerekesen gengszter, a mi családunk egy két Napos Naprendszer.

Mi a helyzet Vikike?

Felnézek

Életének utolsó éveiben tanultam csak meg édesapámat megölelni. Nyolcéves koromban - mint annyi más fiú - abbahagytam édesapám ölelgetését. "Férfias" akartam lenni. Húsz évig tartott, mire rájöttem: az igazi férfiak ki tudják mutatni érzéseiket. Andrew Matthews

Pislákoló gyertyafény

Második felvonásához érkezett tévés szerepléseim sora. Az elsőhöz hasonlóan ebben sem jutottam szöveges szerephez, de nem is ez a fontos. Úgy gondoljuk - azért a többes szám, mert az egész család nevében beszélek -, hogy a képen látható néma gesztus mélyebb üzenetet hordoz, mint bármiféle hangzatos, cifra szófecsérlés.

Aludj el szépen, kis Viki

A minap Anya felkérésére abban a megtisztelő és örömteli megbízatásban volt részem, hogy Vikike biztonságát vigyázzam, és közben szórakoztassam is. Én viszont arra gondoltam, hogy Anya bizalmát avval hálálom meg, hogy mindemellett el is altatom a húgicámat. Altatási módszernek a meseolvasást választottam, zenei kísérettel. Viki perceken belül mély álomba zuhant. 

Meseolvasás zenei kísérettel.