Pokrócszendvics

 Hozzávalók: 1 alvóbaba, 1 cumi...

 ...és 3 darab pokróc...

Elkészítési mód: a cumival édesített alvóbabát óvatosan ráhelyezzük egy pokrócra, a másik kettővel meg betakargatjuk.

Álmok fogságában

Mire van szükség egy jó film elkészítéséhez? Egyszerű! Kell hozzá egy jól megírt forgatókönyv. Hiába a dollármilliós költségvetés, a tízcsillagos szereposztás vagy a sztárrendező. Hiába a káprázatos speciális effektek és hangtechnika, vagy a lenyűgöző jelmezek és díszletek. A forgatókönyv az, ami különbséget tesz jó és rossz film között. Nincs ez másképp az amatőr családi videókkal sem. Talán annyi különbséggel, hogy ez esetben a forgatókönyv szerepét a helyzetfelismerési készség veszi át, vagy embert megpróbáló türelem, hogy kivárja a megfelelő pillanatot...

Forgatókönyvet írta: Az Élet

Díszletek: Bari bútor, IKEA

Díszlettervező: Anya

Fények: a kintről beszűrődő halvány őszi napsütés

Hangeffektek: a férfi főszereplő egészséges gyomorműködése

"Férfi" főszereplő: Huni baba

Női mellékszereplő: Hófehérke

Férfi mellékszereplők: a hét törpe

Statiszták: a tehénkebaba, az elefánt és a kisegér

Rendező, operatőr és vágó: Apa

Sportszelet

Anya nagyon szigorú szabályokat fektetett le ami a sétákat illeti. Ha az időjárás (értsd szél) és az egyre rövidülő napok engedik, napi kétszer gurulunk Pierre-el. A kocsit nem szabad rázni, nagy sebességgel tolni és szigorúan tilos elengedni a fogantyút. A két utolsó "parancsolat" megszegéséért büntetés jár. Apa azért próbálkozott, de mindig az Anya által felállított korlátokba ütközött. Aztán megígérte nekem, hogy legközelebb, amikor ketten sétálunk jól kirúgunk a hámból...

A tegnap Apa beváltotta ígéretét. Körbeszáguldottuk a várost. Ahol a járdaviszonyok engedték Apa előretolt és szaladt utánam, az emelkedőkön pedig én gurultam vissza Apához...

A szaladgálás után, mivel Apa szerint a sportban nem létezik a "túl korán" fogalma, elhurcolt a  teniszpályára, elmagyarázta, hogy a salakborítás csak az egyik a sok felület közül, melyen játszani fogok, és megmutatta, hogyan zajlik az edzés. Annyira beleélte magát, hogy mindjárt össze akart hozni egy párost. Szerencsére Csaba bácsi elutasította azzal, hogy "a gyereknek nincs felszerelése"...

Hamarosan...

...lubickolok...

...egyszemélyes fürdőkádamban.

Maroknyi székely

Motorsport (F1) hétvége

 Vettel...

...Webber...

...vagy Alonso?

Szép Baba

Könyvkelengye

Hurrá! Hurrá! Apa kiváltotta első könyvtári belépőmet és még szuper ajándékokat is kaptam! Mindjárt el is kezdtem volna lapozgatni, de Anyáék egymás kezéből kapkodták ki a könyveket és egymás szavába vágva hangosan olvastak fel összefüggéstelen részleteket, amikből megtudhattam, hogy a késdobáló elefánt kötélen táncol, Apa nem szereti a cirkuszt, de ha akarom elvisz majd engem is...Közben Anya valami Balázs nevezetű kisbabát altatgatott, én meg csendben annak örültem, hogy egy darabig megszabadulok André Agassi önéletrajzától...

Egy-két-há (Számoljunk együtt)

Egy toka, két toka, há' hogyne...

No More Mr. Nice Baba

Előttem az élet, de már a hátam mögött is. Másfél hónap elegendő idő volt ahhoz, hogy kiismerjem magam szűk kis világomban. Elmondhatom, előttem nincsenek titkok. Anyáék hiába próbálják rózsaszínre mázolni a valóságot, körülöttem úgyis minden türkiz, vagy zöld. Ez attól függ, hogy Anyát vagy Apát kérdezzük...Egyedül  Boróka sapija volt rózsaszín, na meg az a két pár zokni, amit Apa a promóciós pempivel vásárolt...nekem. 

Anyáékat is volt alkalmam megismerni. Mára nyitott könyvek előttem, de későre döbbentem rá arra, hogy a szülőket hamar el lehet kényeztetni. Elég volt egyet mosolyogni az első randin és mire észbe kaptam, már be is bújtattak az ágyukba...Arról nem is beszélve, hogy most állandóan mosolyognom kellene. Ne adj' Isten, hogy az embernek babának egyszer rossz napja legyen, mert egyből azzal vádolják, hogy bal lábbal kelt...

Alig görbül sírásra a szám, hanyat-homlok rohannak, kapnak föl és babusgatnak. Csókolgatnak, puszilgatnak. Rendesen kikövetelik, hogy ölbe vehessenek. És láss csodát! Még az se mindegy nekik, hogyan tartanak: vállra fel, karra le...Csak halkan mondom, hogy szerintem kicsit hisztisek is...Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire kiokosodtak. Ott leselkednek szobám ajtajában és nézik, hogy elaludtam-e. Próbálom becsapni őket. Tetetem magam, hadd menjenek nyugodtan pihenni. Úgy is mindjárt enniük kell. Még most sem értem, minek kell három óránként lakmározniuk? 

A minap döntöttem úgy, hogy nem tolerálom tovább túlkapásaikat. Ezután szigorú leszek. Nem elég, hogy fenekestül felfordították kis világomat, hogy nap mint nap áldozatokat hozok értük, még Ők akarják irányítani az életemet.