Első napokban, hetekben még ki-kimaradt az esti fürdés. Az volt az ismerkedés, az alkalmazkodások időszaka. Mára olyannyira kialakult az esti rituálé, hogy történjék bármi, a locsi-pocsi nem maradhat el. Mi tagadás, számomra ez a nap fénypontja. És, ahogy estéről estére elnézem a fölém hajló mosolygós arcokat, kijelenthetem, hogy Anyáék számára is jó móka a kék fürdőkád keringő. Talán azért, mert tudják, hogy hamarosan kiosztják nekem a pizsamát, és akkor ők is kifújhatják magukat. 
De, még mielőtt mindannyian "Hunyadra" utaznánk, a mindennapos rutin esti kiadásának utolsó mozzanataként, Anya D-vitamint csepegtet a számba. Két cseppet. Ebből is az egyik a tegnap este mellé ment. Elgurult a gyógyszerem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése