Ha lúd...

Ha minden az eredeti tervek szerint működne, eléggé lapos és unalmas világban élnénk. Ha az elmúlt napokban minden az eredeti elképzelések szerint történt volna, ezeket a gondolatokat én most otthon vetném papírra, miközben Anya a reggeli ínycsiklandozó illatával csalogatna asztalhoz, Apa feje fölött pedig papírtengerhullámok csapnának össze.

Azért a feltételes mód, mert némi győzködés és tanakodás után arra a következtetésre jutottunk, hogy jobb a lúd kövéren, újratöltöttük a vakációt, így maradunk még egy hetecskét a pasta, az eszpresszó, a pizza és a balzsamecet országában.

Homoklabda

Teljes sokként ért a felfedezés, hogy Anyáék nem pakolták be a teniszütőket a poggyászba. Nem is szalasztottam el egy alkalmat sem, hogy megjegyezzem, itt, Andráséknál nincs teniszütő. Észrevettem ugyanis, hogy ha elég következetes vagyok követelőzéseimmel, a felnőttek folyamatos nyaggatása sikerrel végződik: így volt ez korábban a gitárral is...

Addig, amíg eljutunk végre az Alba Adriatica-i teniszklubba, erre ígéretet kaptam, kipróbálom a parton ütő helyett a homárszitát. De várjunk csak! Mit használunk labda helyett?

Nyílt tengerről

Az Adriai-tenger sós vízét hullámokba göngyölgető haragos szél viszi homokba írt üdvözletemet. La vita è bella!

Dolce

Ígéretemhez híven újra jelentkezek egy képeslap hátára firkált, rövid üdvözlettel. Szeretnék gyakrabban küldeni nektek olasz ízeket, de ki gondolta, hogy a szabadsággal ennyi dolog van.

Egyszerűen képtelen vagyok utolérni magamat: a strandolás és a velejárók, a véget nem érő shopingolás, a fagyizások és a miegymások, a felnőttek egész napos lamentálásai után, este hullafáradtan, erőforrásom utolsó cseppjeit kifacsarva zuhanyzok le és ugrok fejest az éjszakai "életbe".

Nem siránkozok...Ci vediamo!

Több mint képeslap

Hosszú távollétemre -utoljára két hete találkoztunk a napló hasábjain- nem igazán van elfogadható magyarázatom -a szocialista kormányfőhöz kellene fordulnom néhány remek tippért- mint az, hogy kéthetes családi szabadságunkra én egy kéthetes pihenővel készültem fel.   

  

Nem mintha nem lett volna beszámolni valóm, hisz pocaklakásából a testvérkém is remek híreket táviratozott, aztán az utazás előtti napi sétáink is bővelkedtek remek sztorikban, én azonban annyira beleéltem magamat a repülővel való utazásra, hogy szinte semmire sem maradt már energiám, csak az eget fürkészni és várni a pillanatot, amikor végre fény derül arra, hogy nekem, vagy a hamis mosolyú és műanyag tekintetű légikisasszonynak vannak nagyobb szempillái...

gyakorikérdések.huni

Mivel még születésem előtt, a pocaklakás biztosította kényelemből elkezdtem üzengetni a nagyvilágnak, viszonylag korán, és gyakran, de amúgy jogosan, szögezték nekem a firtató kérdést, hogy ki írja a naplóbejegyzéseket(?).

Egy, a nevem fémjelezte blogon, a kérdésre elég egyértelmű a válasz, ezért csak a rend kedvéért teszek közszemlére néhány félreértelmezhetetlen fotót, melyek remélem meggyőzik a kételkedőket.