Nem is olyan régen, a ráállni a csomagra nevű projektem még gyerekcipőben járt, viszont akkor ígéretet tettem arra, hogy míg egy darabban láttok nem adom ám fel.
Persze a közel fél évvel ezelőtti célkitűzés ma kissé nevetségesnek tűnik, hisz azóta játszi könnyedséggel veszek ennél nagyobb, szélesebb, magasabb és...veszélyesebb
akadályokat is. De várjunk csak! Mi történik itt? Ha csapkodom a bútort, akkor...az nekem fáj?
akadályokat is. De várjunk csak! Mi történik itt? Ha csapkodom a bútort, akkor...az nekem fáj?
3 megjegyzés:
A leendő fittneszedző! Anyuka nem csinálta utánad, Hunika? Pedig jó kis mozgás lett volna!
oppá... peenka.. Hunika... eeement. na..
Pelenkára fel, földre le! Egy-kettő! Egy-kettő! Gyere te is Zsoltika! :))
Szia keresztanya! Anyának megvan a jó mozgás fitnesz nélkül is: az edzés általában reggel nyolc óra körül kezdődik, de van úgy, hogy korábban, és van úgy, hogy éjnek idején, és este tízig tart. Délután Apa is csatlakozik a csipet-csapathoz, és igén, a fitneszedző én lennék...:))
Megjegyzés küldése